A CIRCOM idén is díjazta Keresztes Péter munkáját

2023. április 28. – írta a szerk.

Az Európai Regionális Televíziók Szövetsége (CIRCOM) a Román Televízió temesvári szerkesztőjének ítélte a videóújságírói versenykategória fődíját.

Erdélyi magyar alkotó riportfilmje kapott nemzetközi elismerést

2022. április 14. – írta a szerk.

A román tévé temesvári adásának alkotója, Keresztes Péter kapta az Európai Regionális Televíziók Szövetsége (CIRCOM) egyik különdíját A háborúban nincs jó búcsú című riportjáért.

Sosem látott filmek kerültek elő a húszas évek Magyarországáról

2019. szeptember 25. – írta a szerk.

Csaknem száz éve francia operatőrök járták a magyar falvakat és városokat, hogy megörökítsék az ott élők mindennapi életét. A tekercseket a Budapesti Klasszikus Film Maraton szakmai programján mutatta be a holland filmarchívum.

Gyújtópontőr – A 90 éve született Zolnay Pál portréja

2018. március 26. – írta Ritter György

A gyújtópont az a „hely” a kamerában, ahol a gyűjtőlencse által megtört, homorú tükrön visszaverődő fény egyesül. Zolnay Pál filmjeiben elvontan soha nem ezt a pontot, hanem a visszaverődést, a fény útját figyelte. Számára a film folyamat volt, egy állandóan születő mozgóképvers.

Jelnyelvű riportfilmekhez nyújt támogatást a budapesti brit nagykövetség

2013. június 7. – írta a szerk.

A brit nagykövetség támogatásával készülhet el az első teljesen jelnyelvű riportfilmsorozat Magyarországon, amely siket és vak emberek sikeres integrációját mutatja be az élet különböző területein nagy-britanniai példák alapján.

A tenyéren természetesen tollászkodó madár – Műfaji problémák a 90-es évek néhány Erdélyben játszódó dokumentumfilmje kapcsán

2000. november 15. – írta Boronyák Rita

Ne szépítsük: az Erdély-tematikájú sablonos riportfilmeknek szezonjuk van. Ha azonban bátran eloszlatjuk az „Édes Erdély" közhelyes bús ködét, nyereségünk egy termékeny paradoxon: azok a filmek az igazán izgalmasak, ahol csak mintegy háttérként van jelen a táj, az ország. A lényeg a történetben keresendő, a hősökben. A személyiségtől törvényszerűen fordulunk vissza a tájhoz: attól válik fontossá a környezet, hogy azok a bizonyos emberek éppen ott és csakis ott lettek azzá, akikként érdekesek.