Isten halott és élvezzük – Chloé Zhao: Eternals / Örökkévalók

2021. október 31. – írta Süll Kristóf

Chloé Zhao új hőscsapatot felvonultató Marvel-mozija tematizál pár korábban fel nem vetett, zsánerből fakadó problémát – nevezetesen, hogy e szuperemberek nem csak a galaktikus ostromok elhárítói, de egyben okozói is –, és mindezt egy kontemplatívabb filmnyelv keretein belül teszi. A megváltáshoz és a katarzishoz vezető út azonban nem változik: vérremenő fizikai küzdelmek és CGI-orgia hozza el a (rövidtávú) békét a Földre.

Filozófus a felvevőgéppel – Terrence Malick-portré 1.

2012. augusztus 7. – írta Kovács Patrik

Noha Terrence Malick az Új-Hollywoodot megalapító mozi-fenegyerekekkel egy időben kezdte pályáját, már életműve hajnalán olyan páratlanul egyedi szerzői magánuniverzumot épített fel, mely bizonyos tekintetben a korszak klasszicizáló törekvéseinek ellenpólusát képezte.

A látszat, ha hátulról – Tarr Béla-olvasat 2.

2011. december 16. – írta Ritter György

Ugyan Tarr Béla konzekvensen tagadja műveinek korszakolását, fekete filmjei – még ha az előző munkáiból táplálkoznak is – mindenképpen különálló egységet alkotnak, amelyek középpontja és esszenciája a Sátántangó című hétórás mozi. Ám kérdéses, hogy további alkotásaiban mennyire lépett ki saját főművének árnyékából és mennyit tett hozzá az örök körforgás kétélű világához?