A farkas, ami ott sem volt – Dagur Kári, Kim Fupz Aakeson: Welcome to Utmark / Isten hozott Senkiföldjén

2021. május 2. – írta Süll Kristóf

Az HBO GO-n megjelent Isten hozott Senkiföldjén című sorozat egy öntörvényű norvég vidékre kalauzolja a nézőket.

Ki a kicsit nem becsüli… – Morten Tyldum: Hodejegerne / Fejvadászok

2012. június 7. – írta Csoma Emőke

Roger Brown roppant kisnövésű egy méltóságteljes, komoly szándékú férfihoz képest. Csupán 1,68 méter. Helyzetén az sem segít, ha tenyérbemászó arcán szája mosolyra kanyarodik, hiszen akkor leginkább Steve Buscemire hasonlít. Felesége egy fejjel magasabb nála, igényeit pedig anyagi javakkal lehet kielégíteni. Rogernek nincs egyszerű dolga, helyre kell hoznia önbecsülését.

Hajszál híján irónia – Hans Petter Moland: En ganske snill mann / Hajszál híján úriember

2011. április 26. – írta Farkas Péter

Hans Petter Moland új filmjében mindig azok a pillanatok a legviccesebbek, amelyekben megcsillan a komolykodó moralizálás lehetősége. Márpedig az sokszor megcsillan, börtönviselt főhősünket ugyanis kísérti a múlt, ő pedig nem nagyon tud ellenállni a kísértésnek.

Egy felületes kaland – Nicolas Winding Refn: Valhalla Rising

2010. augusztus 16. – írta Iszlai József

[KONTRA] Utólag visszagondolva, bevallom, egy egészen gonosz (akár sértő) kérdés fogalmazódik meg bennem: kinek volt az az igen eredeti ötlete, hogy egy keresztény hadjáratot meditációs és teátrális filmapparátussal megmozgatva egy természetbúvár dokfilmmel ütköztessen? Mert amennyire összetettnek hat ez a kérdés, annyira széteső maga a produkció.

A skandináv Passió – Nicolas Winding Refn: Valhalla Rising

2010. augusztus 16. – írta Csiger Ádám

[PRO] A dán Nicolas Winding Refn nem kritizálja túl a kereszténységet a Valhalla Rising-gal, de remek antitézisét adja A passiónak: ez a talányos, rémálomszerű drog-túrává varázsolt történelmi fantasy-saga az érem másik oldalát mutatja be, és – habár Mel Gibson Jézus-filmjét nem nehéz felülmúlni – egyúttal a vikingfilmek trónját is elfoglalja.

Norvégmintás celluloidpulóver – Norvég filmtörténet 2.

2010. január 11. – írta Csoma Emőke

Folytatjuk norvég filmtörténetünket, mely Arne Skouennel ért véget valahol a hatvanas években. A következő évtizedek végre meghozzák a már jól megérdemelt nemzetközi sikereket, újabb friss és lendületes rendezőket és filmeket, így végre az is bebizonyosodik, hogy a norvég film bizony képes megállni a saját lábán.

A háború embere – Espen Sandberg, Joachim Rønning: Max Manus

2009. december 9. – írta Lasztóczi Petra

A látványos, 6,4 millió euróból készült norvég-dán-német háborús dráma – kivitelezését tekintve – akár a szintén nagy költségvetést mozgósító hollywoodi szuperprodukciókkal is versenyre kelhet. Sőt, annak, aki kedveli a háborús filmeket, valószínűleg komoly felüdülés lesz Espen Sandberg és Joachim Rønning mozija, amely nem amerikai nézőpontból mutatja be a második világháború egyes történéseit.

Gyere, MOST legyünk szerelmesek! – Petter Næss: Tatt av kvinnen / Gone With The Woman

2008. április 8. – írta Csoma Emőke

Aki ismeri Petter Næss korábbi filmjeit, az tudja, hogy a kedves csomagolás ellenére, karaktereivel mindig kisebb-nagyobb problémák vannak. Mindenki lépéshátrányból indul, de végül célba ér. Legújabb filmjének hőseivel sincs másképp. Noha szellemileg teljesen épek, valami mégsincs rendben.

Jeges gondolatok útvesztőjében – Az elidegenedés életérzése a skandináv filmekben

2007. október 15. – írta Csoma Emőke

Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a skandináv filmek rendkívül jellegzetes alkotásoknak számítanak. Szemléletmódjuk látványosan eltér a megszokottól. Mindez leginkább az elkülönült földrajzi fekvésnek, valamint a zord időjárási körülményeknek köszönhető. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mennyire befolyásolja filmes mivoltukat ez a gondolkodásbeli másság.