A gravitáció elviselhető nehézsége – Hu Bo: An Elephant Sitting Still

2023. szeptember 12. – írta Ferencz Orsolya

Hu Bo filmjét, az An Elephant Sitting Still (2018) című „óriásmozit” mutatta be szeptember 9-én a Cinema Niche és a Magyarhangya. A város egyik legnagyobb vásznán a fiatalon elhunyt filmes első és egyetlen, 234 perces játékidejű filmje csaknem teltház előtt pergett. Nem véletlenül: a filmet a rendező mestere, Tarr Béla konferálta fel.

A kizsákmányoltság porhüvelye – Brandon Cronenberg: Infinity Pool / Végtelen víztükör

2023. február 26. – írta Pernecker Dávid

A Végtelen víztükör a természetes élőhelyükről kiszabadult seggfej turisták ámokfutásának húsbavágóan sokkoló szatirikus gúnyrajza.

Keresztény melodráma hétfő estékre – Perry Lang: Interview with God / Interjú Istennel

2019. április 30. – írta Incze Kata

Perry Lang filmjének címe a látszat ellenére korántsem allegorikus, hiszen a film jelentős hányadát egy újságíró Istennel készített interjúi teszik ki. Jobban mondva inkább Isten készít interjút vele, a néző pedig válaszok nélkül marad.

A Zónán innen és túl – Csapón kívül 41.: Stalker / Sztalker, 1979

2019. március 16. – írta Tóth Gödri Iringó

Az orosz Andrej Tarkovszkij 1979-es filmje, a Sztalker a filmtörténet egyik sokat emlegetett alkotása, a mindenkori filmes kánon egyik alapfilmje, képi világát kritikusok és filmlexikon-szerkesztők egyaránt magasztalták, magasztalják. A negyven éve bemutatott mű egy cannes-i díjat hozott a rendezőnek (a 33. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon az Ökumenikus zsűri díját).

A semmi utolsó megkísértése – Martin Scorsese: Silence / Némaság

2017. február 13. – írta Ritter György

Hihetünk-e még abban, hogy Bergman, Tarkovszkij és még egy sor klasszikus után lehet újat mondani Isten csendjéről, kínzó némaságáról – más nézőpontból nézve az ember metafizikai magányáról? Előrebocsátom, hogy Scorsesének sem sikerült ez legújabb filmjében. Mégis, amiért a Némaságot érdemes megnézni (sőt talán újranézni), az főleg stílusában, elegánsan újracsomagolt, visszafogott üzenetében rejlik.

Ha a csend beszélni tudna... – Jose Luis Torres Leiva: El cielo, la tierra y la lluvia / Az ég, a föld és az eső

2008. június 6. – írta Tóth Orsolya

Mentális, virtuális, fizikai séták és az élet jelentéktelen, apró eseményei a határtalan természeti környezetben. Az ég, a föld és az eső esti programnak kitűnő film, főleg ha az ember fáradtan ül be a moziba. A hosszú csendek, rettenetesen lassú svenkek, minimális párbeszédek és a magányról szóló egyszerű történet egy percig sem fogja megzavarni az álmát...