Februártól látható mozikban az első 4K-ban restaurált román filmklasszikus

2020. január 23. – írta a szerk.

Az első 4K-ban felújított román film, Lucian Pintilie 1992-es A tölgy (Balanța) című alkotása a lyoni Lumiere fesztiválon mutatkozott be, február 6-tól pedig a romániai mozikban is látható a Transilvania Film forgalmazásában.

Elhunyt Lucian Pintilie rendező

2018. május 17. – írta a szerk.

84 évesen meghalt szerda este egy bukaresti kórházban Lucian Pintilie film- és színházrendező.

Ha nagy leszek, Lucian Pintilie leszek! – A 10. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál díjátadójáról

2011. június 13. – írta Csoma Emőke

A 10. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál zárógálája ünnepélyesen pörgősre sikeredett, és annak ellenére, hogy rengeteg, különböző cifra megnevezéssel ellátott díj kiosztásra került, mégis mindenki szolidan rövidre fogta mondanivalóját – ilyennek kellene lennie minden alkalommal.

You can run, but you cannot hide

2005. február 15. – írta Mihai Chirilov

A tölgy (Balanţa) vége felé a Maia Morgenstern alakította szereplő voodoo-szerű szertartást végez, amikor egy tölgyfa alá temeti szekuritátés apja hamvait. „Tată bun, tată tiran, dragă, dragă tată…” („Jó apa, zsarnok apa, drága, drága apa...”) – ilyenformán hangzik a ráolvasás, ami által tanúi leszünk egy amúgy őrült és bosszúálló film egyik legnyugodtabb jelenetének. A hősnő derűsen búcsúzik egy borzalmas és bűzlő múlttól, ellenben a film Lucian Pintilie által rendezett rövidebb változatában ez a törés illuzórikusnak tűnik. A nővére átvette a szekuritátés stafétát az apjától, és a következő jelenetben ártatlan autóbuszutasok lemészárlását rendelte el.

Halódó ideák, lábosok, gyertyák, kalapács – Lucian Pintilie: Niki Ardelean, colonel în rezervă / Niki és Flo

2004. március 15. – írta Gagyi Ágnes

Pintilie teljesítményét, ami miatt a filmjeit befogadni akkora energiába kerül és olyan tömény gazdagodás-élményt is nyújt, talán egy szegényes, csúnya, töredezett világ megjelenítése és egy ennek feszülő erős metafizikai igény közti viszonyban lehet megragadni.

Film és történelem, történelem és film – A román történelmi filmek

2002. október 15. – írta Călin Căliman

A román, történelemről szóló filmeket szemrevételezve Călin Căliman arra a következtetésre jut, hogy szinte minden jelentős román filmrendező ellátogat film és történelem határvidékére. A sor 1912-ben kezdődik, amikor a bukaresti Boulevard Palace moziban bemutatják a Románia függetlenségét. A Betyárok (Haiducii) és a Z nap (Ziua Z) későbbi állomások, az Én vagyok Ádámmal (Eu sunt Adam) pedig megérkezünk a kilencvenes évekbe.

Road-movie a keskeny pallón – Beszélgetés Cristi Puiu filmrendezővel

2001. május 15. – írta Zágoni Balázs

„Nyers, durva képet akarok, hamisítások, speciális effektusok és szép tájak nélkül. És ebből nem engedek. Néha azt kértem, hogy még rondább legyen a kép, még kegyetlenebb. (...) Ezek a bukaresti operatőrök olyan képi beállításokra törekszenek, amelyek egyéni művészi stílusra utalnak, hogy a közönség azt mondja: istenem milyen szép kép! Mások is mondták, hogy vegyek be legalább néhány külső képet is az autóról, és végül be is vágtam néhányat, de most már tudom, hogy nem kellett volna. Ott kell maradni az autóban az egész út alatt, hogy «megfulladj»!"

A valóság íze: milyen is? – Beszélgetés Maia Morgenstern színésznővel

2000. november 15. – írta Virginás Andrea

Nela, a kávésdobozzal, amint lábát az asztalra feszíti; Lola, aki ijedten utazik bőröndjén, majd fergeteges kupléba kezd; az egyetem belső udvarán elbukó, sziluettként kirajzolódó filozófusasszony: emlékek ezek, a memória is létmódja a színészetnek. És mi minden egyéb? – Maia Morgensternnel Kolozsváron beszélgettünk.