Ma még tegnap van – Răzvan Rădulescu, Melissa de Raaf: Felicia, înainte de toate / Felicia, mindenekelőtt

2010. szeptember 16. – írta Nagy Boglárka

Felicia Pistike. Felicia Mariska. Felicia én vagyok. Felicia az a szereplő, akivel minden ismerősöm és barátom, lány és fiú, aki látta a filmet, tudott azonosulni. Răzvan Rădulescu és Melissa de Raaf közös alkotása ugyanis olyan kötelékekről szól, amelyeket mindannyian ismerünk: a családról, a családtagok közötti érzelmi- és erőviszonyokról és arról, hogy milyen hosszas folyamat is tud lenni az önállósodás.

Aszinkronban – Pejó Róbert: Látogatás

2010. június 17. – írta Ruprech Dániel

A magyar kritika – kevés kivételtől eltekintve – a kínosan rossz Halálkeringőhöz hasonlóan nagy vehemenciával húzta le Pejó Róbert második nagyjátékfilmjét. A Látogatás valóban nem sikerült jól, de nem azért, ami a kritikák legfőbb ellenérve volt, miszerint sikertelen thriller-próbálkozás lenne. A film legnagyobb hibája épp az, hogy nem akart thriller lenni.

Kamerás gyilkos a nádasban – Látogatás Pejó Róbert Látogatásán

2009. május 30. – írta Libor Anita

A Dallas Pashamende rendezője, Pejó Róbert legújabb filmjében négy embert zár össze egy tóparti házba. A Látogatás Thomas Glavinic Der Kameramörder (A kamerás gyilkos) című német nyelvű regénye alapján készül, a Velencei-tó Szúnyog-szigetén építettek fel a film kedvéért egy idilli házikót, de néhány hét múlva újra a természeté lesz minden.

Nem vízöblítős, de vécé – César Charlone, Enrique Fernández: El baño del Papa / Ahová a pápa is gyalog jár

2008. április 17. – írta Gyenge Zsolt

A tavalyi cannes-i fesztivál egyik nagy felfedezettje volt César Charlone és Enrique Fernández alkotása, amely egyszerű filmnyelvi kifejezésével és mély, visszafogott emberségével ragadta meg a kritikusok figyelmét. A két rendező a világ e távoli szegletében zajló életek kis eseményeit is látványos, izgalmas és azonosulásra alkalmas módon meséli el.