Hány kiló egy űrruha a Földön? – Kocsis Ágnes: Éden

2020. augusztus 18. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Kevés rendező képes megőrizni a stiláris és tematikai egységét több filmen keresztül úgy, hogy közben ne váljon önismétlővé. Kocsis Ágnes határozottan ezen kevesek közé tartozik, hisz mindegyik filmje gyakorlatilag ugyanazt a témát járja körbe nagyon hasonló filmnyelvi eszközökkel, mégis megőrzik érvényességüket. Ez javarészt az Édenre is igaz, bizonyos elemeiben azonban eltér az eddigi filmektől (Friss levegő, Pál Adrienn), ami nem mindig válik a nézői élmény és a film előnyére.

Camus Kazahsztánban – Adilkhan Yerzhanov: Laskovoe bezrazlichie mira / The Gentle Indifference of the World / A világ gyengéd közönye

2019. március 13. – írta Rakita Vivien

A tavalyi Cannes-i Filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában bemutatott A világ gyengéd közönye történetével nem igazán, ábrázolásmódjával azonban érdekessé tud válni.

A bérgyilkos tekintete – Fabio Grassadonia, Antonio Piazza: Salvo – Magányos szerelmesek

2014. május 13. – írta Jankovics Márton

Az ezerszer látott, banális bűnügyi történet is egészen új fénytörésben csillan meg a Salvo hipnotikus hosszúbeállításaiban. A ritmus éppolyan lassú és magával ragadó, mint a hosszú percekig kitartott hullámverés, mely a kísérőzene helyett morajlik a stáblista alatt.

Kortalannak nyilvánítva – Manoel de Oliveira: Singularidades de uma rapariga loira / Szeszélyes szőke

2010. március 22. – írta Szalay Dorottya

Manoel de Oliveira – aki a maga százegy évével szinte egyidős a portugál filmtörténettel –, megérti és tiszteli az idő megkérdőjelezhetetlen hatalmát. A szinte kimerevített képeivel a nyomasztó állandóságra hívja fel a figyelmet, máskor az árnyékok játékának szemléltetésével a feltartóztathatatlan változás előtt hajt fejet. A 64 percesre vágott Szeszélyes szőkében ismét a mozdulatlanságról mesél.