Thug life – Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél (1976)

2017. szeptember 30. – írta Verpeléti András

A korábban rövid- és dokumentumfilmeket készítő, a Balázs Béla Stúdió egyik vezéralakjának számító Szomjas György 1976-ban leforgatott egy teljesen előzmények nélküli mozit, amely azóta is a magyar filmtörténet talán egyik legnagyobb paradoxonjának számít. Szomjas ugyanis nem kevesebbre tett kísérletet, mint hogy a westernfilmet sikeresen elvegyítse a betyár néphagyománnyal. És miközben minden filmelméleti ismeretem mellett a józan ész is azt mondatja velem, hogy ilyen műfaj nem létezhet, mégis úgy tűnik, hogy a Talpuk alatt fütyül a szél az egyetlen példája a magyar westernnek.

Mit is? – Danny Boyle: Trainspotting 2

2017. február 26. – írta Jakab-Benke Nándor

Válaszd a nosztalgiát. Válaszd a folytatásokat. Válaszd a... mit is?

Az Erő van ezzel! – J.J. Abrams: Star Wars: The Force Awakens / Az ébredő Erő

2015. december 17. – írta Petz Anna

Megérte tövig rágni a körmöket, újranézni az összes eddigi részt és egy hónappal ezelőtt megvásárolni a mozijegyet: a Lucas-birodalom ifjú padawanja, J. J. Abrams méltón bővítette ki a Star Wars-univerzumot Az ébredő Erővel. Egyúttal mély főhajtással tisztelgett a sci-fi-óriás előtt.

Luke, Han Solo és Leia az új Star Warsban?

2013. március 11. – írta a szerk.

Az eredeti trilógia három főszereplője, Harrison Ford, Mark Hamill és Carrie Fisher is visszatér a nemrég Disney-égisz alá került, újrainduló Csillagok háborúja hetedik részébe.

Nonkonformista antihősök – Don Siegel-portré 2.

2010. december 20. – írta Kriston László

Don Siegel magányos antihősei sodródnak, de nem tehetetlenül. Nem alkusznak meg, mindvégig küzdenek az ellenük összeesküdött erők ellen. Siegel filmjeiben előbb lőnek, aztán gondolkodnak. Vagy nem is gondolkodnak.

Annyira rossz, hogy már jó – Edward D. Wood Jr.: Plan 9 from Outer Space / Kilences terv a világűrből

2010. december 9. – írta Kovács Bea

[kritikaíró pályázat] A film az, ahol alakítható a klasszikus fogalma: a „meg kell nézni” gyűjtőnév alá már nem csak olyan alkotások kerülnek, amelyek a hetedik művészetet kvázi-tökéletességgel művelik. Arról, hogy mitől válik kultuszfilmmé egy film, a közönség dönt. És a mélyen tisztelt igenis úgy döntött, hogy Edward Wood, minden idők legrosszabb rendezőjének antifilmje, a Kilences terv a világűrből az lesz.

„Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő…” – Peter Jackson: The Lord of the Rings: The Two Towers / A Gyűrűk Ura - A két torony

2003. március 15. – írta Sándor Anna

Peter Jackson ismét emlékezetes művet alkotott. Az új-zélandi rendező két maratoni év alatt forgatta le J. R. R. Tolkien angol nyelvészprofesszor mitikus történetét, A gyűrűk urát. A tavaly mozikba került A gyűrű szövetsége nézettségi rekordokat döntött meg, s olyanokat is a nézőtérre csábított, akik korábban elzárkóztak a „meséktől”. A rendező és stábja lélegzetelállítóan festette vászonra Középföldét, a rajta élő népeket, teremtményeket, s jól érthetően, világosan fogott neki az amúgy szövevényes, bonyolult történet elmesélésének. A folytatás pergő, dinamikus, s bár az adaptáció hűsége több alkalommal is megkérdőjeleződik, a film működik.

A fantasztikus négyes – Trey Parker: South Park: Bigger, Longer and Uncut / South Park - Nagyobb, hosszabb és vágatlan

2000. december 15. – írta Varró Attila

Amikor néhány évvel ezelőtt Stan Lee-t, a Marvel világhírű képregény-rajzolóját, akinek olyan sorozatok köszönhetik születésüket, mint a frissen filmesített X-Men vagy a legendás Pókember, az egyik comics levelezési rovatán keresztül megkérdezték, vajon miért kötötte Fantasztikus Négyes szupercsapatának tagjait egy-egy ógörög archéhez, az alkotó nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy fogalma sincs róla, egyáltalán nem állt szándékában és különben is mi az az arché.

A piros kapszula – Andy Wachowski, Larry Wachowski: The Matrix / Mátrix

2000. december 15. – írta Mikes Bence

Ismerős érzés: úgy ébredni egy álomból, hogy minden, ami valószerűnek tűnt, egy csapásra szertefoszlik. Ami egy másodperce még csodálatos, vagy éppen halált hozó valóság volt, most csak nevetséges ködkép, következmények nélküli múlt idő.

Nagy az isten állatkertje – Guy Ritchie: Snatch. / Blöff

2000. november 15. – írta Köves Gábor

Szkeptikusnak lenni könnyű, szkeptikusnak lenni biztonságot adó alapállás. Beülsz a moziba, alig leplezett megvetéssel végigméred az izgatott arcokat (na ja, ők még azt hiszik, jó lesz nekik), majd kajánul várod, hogy megkapjad, amire számítottál.