Aranylövedék – Kathryn Bigelow: The Hurt Locker / A bombák földjén

2010. január 27. – írta Pálos Máté

Az utóbbi évek háborús témájú filmjei a pátosz, a moralizálás és brutalitás változó mértékű vegyítésével más-más műfaji szűrőn keresztül közelítettek a háborúhoz, elég csak a Bőrnyakúakra (2005), az Elah völgyébenre (2007), vagy a Gyávák és hősökre (2007) gondolnunk. De egyik film sem tett olyan erős állítást, mint A bombák földjén első képkockáján olvasható felirat: „a háború drog, és az akciók feszültsége halálos függőséghez vezet”.

Újabb tégla a falban – Eran Riklis: Etz Limon / Citromfa

2009. május 25. – írta Jankovics Márton

A Citromfa nagy érdeme, hogy a harsány vádaskodást elkerülve, inkább költői eszközökkel mutatja be a közel-keleti konfliktust. Az erőszak képeinek demagóg áradása helyett így egy vér nélküli történetből olvashatjuk ki az izraeli–palesztin szembenállás feloldhatatlanságát.

Sátántangó – Ari Folman: Waltz With Bashir / Libanoni keringő

2009. január 14. – írta Ritter György

Népirtások jutottak a huszadik század végére is. S míg közelünkben inkább a szomszédos balkániak tisztogattak, a szentföldön a zsidó–palesztin konfliktus már a bibliai Sámson története óta húzódik. Ari Folman, többszörösen díjnyertes Libanoni keringő című animációs-emlékfilmjében ezen ellentét egynem is olyan régi fejezetét, az 1982-es első libanoni háborút vette górcső alá.

A szépségszalon titkai – Nadine Labaki: Sukkar banat / Karamell

2008. július 11. – írta Márton Imola

Körömlakk, langyos víz, hajfesték és forró karamellillat – a bejrúti szépségszalon intim közege igazi menedék a filmben szereplő nők számára. Miközben a háborús hangulat itt is érezteti hatását, olyan történetek, vágyak és törekvések kerülnek felszínre, amelyeket az arab világ nem csupán tabuként, hanem adott esetben büntethető törvényszegésként kezel.

Szemet fogért – Omar Shargawi: Go with Peace Jamil / Menj békével, Dzsamil

2008. június 4. – írta Tóth Orsolya

Az arab felfogás idegen az európai ember számára, ennek ellenére (s az ismeretőt olvasva) kíváncsian ültem be a versenyfilmre, amely nemcsak a kíváncsiságot elégíti ki, de testközelbe is hoz egy távoli kultúrát. Jamilnak, a Koppenhágában élő fiatal arab férfinak régi adósságait kell rendeznie, a brutális erőszakot sem mellőzve. Megrázó történet, erős színészi játékkal.

Az arab szamuráj útja – Jafar Panahi: Talaye sorgh / Vér és arany

2004. február 15. – írta Vízkelety József

Amikor az arab világról, s ezen belül is az Iránról szóló európai dokumentumfilmekből legfeljebb azt tudhatjuk meg, hogy ők is olvasnak könyvet, illetve hogy ott sem ismeretlen az óvszer fogalma, akkor már önmagában is eseményszámba megy, ha néha-néha eljut a mozikba egy autentikus iráni filmalkotás.