Test és lélek neorealizmusa – Roberto Rossellini-portré

2026. május 8. – írta Pintér Judit

A római rendezőre százhúsz évvel a születése után is gyakran hivatkoznak a filmtörténészek és -esztéták. A neorealizmus diadalát fémjelző három filmjét (Róma nyílt város/Roma città aperta, 1945, Paisà, 1946, Németország nulla év/Germania anno zero, 1948) nemcsak az olasz és az egyetemes filmtörténet csúcsteljesítményeiként tartják számon, hanem mindmáig szinte kötelező viszonyítási pontként szolgálnak. Rossellini életműve azonban nem erre a három filmre korlátozódik.

Ha magyar szuperhőst akartok – Lengyel Balázs, George Mihalka: Hunyadi (Rise of the Raven)

2025. április 28. – írta Papp Attila Zsolt

Nemcsak Hunyadi, hanem a Hunyadi is történelmet írt, utóbbi mozgóképes értelemben. Minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmes produkciójának hibái részben abból fakadnak, hogy készítői mintha nem tudták volna eldönteni, a történelmi hűség és a mítoszteremtés közül melyiket válasszák. Összességében azonban elmondhatjuk, hogy ez az első olyan kortárs magyar történelmi-kosztümös opusz, amelyre nem kell úgy tekintenünk, hogy „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”.

Ablakok Andrej Arszenyevics kilencven évére – Tarkovszkij-portré

2022. április 4. – írta Ritter György

Csak közhelyszerű jelzőkkel, ismétlésekkel lehetne illetni azt, hogy mekkora hatással volt Andrej Tarkovszkij (1932–1986) munkássága a mozgókép művészetére. Nehéz újat mondani a 36 éve elhunyt rendezőről, aki ma lenne 90 éves – most is inkább csak „körbejárni” próbálom világát. Ugyanis bármilyen pár mondatos emlékesszé csak felületes rátekintés lehet egy olyan alkotóra, aki tisztán a képben hitt, mégpedig olyan képben, amely nézőjét átemelheti a transzcendenciába. 

A kommunista diktatúra keresztényüldözéséről forgat Eperjes Károly

2021. április 28. – írta a szerk.

A Krisztus inge forgatása április közepén kezdődött az egyik leglátogatottabb magyarországi keresztény zarándokhelyen, Máriabesnyőn. Az Eperjes Károly rendezésében készülő alkotás az 50-es évek azon vészterhes időszakát idézi fel, amikor a kommunista diktatúra erőszakszervezete, az ÁVH brutális támadást indított a szerzetesrendek, egyházi közösségek ellen. A valós eseményeken alapuló film középpontjában a hit pajzsával küzdő ferences szerzetes, Leopold atya és a fiatal, ambiciózus ÁVH-s vallatótiszt, Keller főhadnagy párharca áll.

Scorsese és Schrader a kereszténység eredetéről tervez tévésorozatot

2021. április 26. – írta a szerk.

Egy három évados streaming-projekt kedvéért egyesíti kreatív erőit Martin Scorsese és Paul Schrader. Utóbbi írta a Krisztus utolsó megkísértése forgatókönyvét, amely alapján előbbi rendezett filmdrámát 1988-ban, Willem Dafoe címszereplésével.

…amely tiérettetek megtöretik – Jan Komasa: Boże Ciało / Corpus Christi

2020. április 15. – írta Papp Attila Zsolt

Bűn, megbocsátás és megváltás: ezek az örök témák állnak a lengyel rendező egyszerűségében is sokrétű, megrázó filmjének középpontjában.

Transzfilmánia 19. – Három óriásplakát Ebbing határában

2018. február 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei Oscar-szezon egyik legjobb filmjén ámultunk el, akarva-akaratlan is keresztény szimbolikát és üzenetet találva benne.

A semmi utolsó megkísértése – Martin Scorsese: Silence / Némaság

2017. február 13. – írta Ritter György

Hihetünk-e még abban, hogy Bergman, Tarkovszkij és még egy sor klasszikus után lehet újat mondani Isten csendjéről, kínzó némaságáról – más nézőpontból nézve az ember metafizikai magányáról? Előrebocsátom, hogy Scorsesének sem sikerült ez legújabb filmjében. Mégis, amiért a Némaságot érdemes megnézni (sőt talán újranézni), az főleg stílusában, elegánsan újracsomagolt, visszafogott üzenetében rejlik.

A horrorsztár magányossága – Christopher Lee-portré

2015. július 17. – írta Csiger Ádám

Úgy tűnhet, Christopher Lee a beskatulyázás áldozatává vált (hasonlóan Lugosi Bélához), de valójában e horrorikon alakításai személyesebbek voltak, mint gondolnánk.

Népszerűtlen mozi – Pasolini (játék)filmjei

2015. május 4. – írta Gregus Zoltán

Kétségtelenül szimpatikus állandóan perlekedő, baloldali alakja, aki a marxizmust Szókratésszel azonosítja, és ebből adódóan egyetlen ideológiával sem tudott teljes mértékig azonosulni. Úgy gondolta, hogy a művészet lázadás, és ez nemcsak a műveket jellemzi, hanem a művész életét is. Szinte minden filmjében van valami barbár lázadás a konformizmus ellen, ezért szerethető. Filmjeiben szerzői kézjegyét viseli magán markáns figuráinak megválasztása, történeteinek darabos összeszerelése, gyakran odavetett, remegő kamerája, azaz a filmnyelv egyéni látásmódra törekvő használata.