Első hallásra furcsa kombináció egy olyan valós maffiatörténetet misztikummal és mesével ötvözni, amiben gyerekrablás és egy hordó sav is szerepel, ám Antonio Piazza és Fabio Grassadonia úgy döntött, hogy így is lehet hitelesen és újszerűen beszélni az olasz maffiáról.
Mivel az előzetesek fő poénja az volt, hogy John Cena hátsójába csövön keresztül adagolják a sört egy házibuliban, mindenre számítottam, csak arra nem, hogy a Szűzőrség szekunder szégyen helyett egy teljesen vállalható, sőt kifejezetten fontos film lett.
A Megáll az idő úgy vált népszerű alkotássá, hogy elsősorban nem cselekménye felejthetetlen, hanem benne egy életkor s a korszak együttesen sűrűsödő életérzése, és szokatlanul szókimondó bátorsága.
Ha nyár, akkor szerelem. Ha szerelem, akkor tinirománc, sms-flört, tiltott kapcsolat, halálos betegség. Ezt a filmet már láttuk. S ha nem is ezt, a hozzávalóiból már kívülről ismerünk mindent.
Az Incompresa valahol félúton van egy béna társadalmi célú hirdetés és egy nagyon szarul kinéző divatvideó közt, ami egy 9 évesről szól, de olyan is, mintha egy 9 éves írta volna.