Jim Jarmusch világa 1.

2014. február 3. – írta Lasztóczi Petra

Úgy látszik, még mindig várnunk kell arra, hogy beülhessünk a moziba Jim Jarmusch új, Only Lovers Left Alive című filmjére, amit már a tavalyi Cannes-i filmfesztiválon bemutattak. Reméljük, most már hamarosan mi is láthatjuk a Tom Hiddleston és Tilda Swinton főszereplésével készült, romantikus vámpírfilmként emlegetett opust. Amíg erre sor kerül, gondolatébresztő áttekintésünkkel szeretnénk fokozni a várakozás izgalmát.

Szerelmi drámák, vígjátékok, véres bosszútörténetek – Cannes-előzetes 2013

2013. május 10. – írta Buzogány Klára

Ha nem is minden olvasónknak adatik meg a cannes-i filmes túladagolás kiváltsága, érdemes odafigyelnünk a szerdán rajtoló 66. Cannes-i Fesztiválra, Európa egyik legrégebbi filmes rendezvényére. Lehet csámcsogni a vörös szőnyeges ruhakölteményeken, többé-kevésbé kényszeredett sztármosolyokon – és lehet jegyzetelni: milyen filmekre lesz érdemes mozijegyet váltanunk, amikor majd nálunk is bemutatják majd őket. Íme egy rövid ajánló.

Bad Trip – Az acid western 2.

2011. július 18. – írta Verpeléti András

A részben az ellenkultúrából kinövő acid western – a revizionista irányzattal karöltve – újraértelmezte a klasszikus Vadnyugat-képzeteket. A vakondtól a Halott emberig: tanulmányunk második, befejező része.

„A francba, szeretem a költészetet; valakinek problémája van ezzel?!” – A Prizma filmművészeti folyóirat negyedik száma

2010. december 14. – írta Csoma Emőke

Annak ellenére, hogy nem egy szabadidős, habkönnyed magazin, melyet tévénézés vagy főzés közben is nyugodtan lapozhatunk, a Prizma magán viseli a gyakori rendszerességgel megjelenő kiadványok egyik legnagyobb átkát: épphogy mohón megszagolgattuk, megnézegettük és kiolvastuk, függővé válásunk után máris alig várjuk a következő lapszámot.

Az élet furcsább – Jim Jarmusch: Stranger Than Paradise / Florida, a paradicsom

2010. december 9. – írta Bíró Noémi

[kritikaíró pályázat] Jim Jarmusch egy olyan minimalista komédiát tár elénk három felvonásban, mely 26 év után is átütő erővel bír. A történet egyszerű, és olyannyira jellemző a rendezőre: néhány „senkivel” nem történik semmi. És mégis, Jarmusch-nak sikerült egy olyan művet alkotnia, mely magába szippantja az embert, és csak nehezen engedi el.

Megjelent a Prizma negyedik száma

2010. szeptember 29. – írta a szerk.

Hétfőtől kapható a magyarországi művészmozikban, könyvesboltokban, egyéb elárusítóhelyeken a Prizma negyedik, Jim Jarmusch-sal foglalkozó tematikus összeállítása. A Jarmusch-tanulmányokon kívül kritikákat és képregényt is találunk az újságban.

A 90-es évek: függők vagy függetlenek? – Az amerikai függetlenfilm története 5.

2010. március 10. – írta Váró Kata Anna

A nyolcvanas évek, azaz a videó évtizede nemhogy megölte volna a mozit, de a médium kínálta izgalmas, új lehetőségekkel gazdagította a filmgyártást – és nem utolsó sorban a stúdiók zsebét. Nem csoda, hogy az évszázad utolsó évtizedének kezdetével új, minden addiginál fényesebb aranykor köszöntött Hollywoodra, csakúgy, mint a függetlenfilmre.

A 80-as évek: Új utakon, Hollywoodon innen és túl – Az amerikai függetlenfilm története 4.

2010. január 13. – írta Váró Kata Anna

Az amerikai függetlenfilmről szóló sorozatunk legutóbbi részében a forrongó 60-as és 70-es évekről volt szó, most pedig a nyolcvanas évekkel, az akkor megjelent új médiumokkal, a Sundance-intézménnyel, Spike Lee-vel, Gus Van Santtal, Soderbergh-gel és Jarmusch-sal folytatjuk.

Mission: Impossible – Jim Jarmusch: The Limits of Control / Az irányítás határai

2009. november 24. – írta Hlavaty Tamás

Egy új Jarmusch-film mindig fontos esemény, főleg annak, aki rajta tartja az ujját a kortárs filmművészet ütőerén. A független filmes mester most elkészítette a maga Antonioni-filmjét, de közben eltévedt saját univerzumában. Az irányítás határai embert próbáló darab: szinte az egész filmet teljes cselekménytelenség jellemzi.

Meditatív krimi – Jim Jarmusch: The Limits of Control / Az irányítás határai

2009. november 23. – írta Lasztóczi Petra

„Néha szeretek olyan filmeket nézni, ahol az emberek csak ülnek és nem mondanak semmit” – mondja Jarmusch új filmjének egyik szereplője. Cinkos kikacsintás ez a nézőre, aki jól tudhatja, Jim szintén kedveli az ilyen filmeket. Nem meglepő hát, hogy Az irányítás határai is ebben a szellemben készült, és tudatosan épít az összes jól bevált jarmuschi stíluselemre.