„I am Shiva, the god of death.” – Tony Gilroy: Michael Clayton

2008. március 18. – írta Katona Linda

Komor hangulat, komoly emberek, feszes helyzetek két órán át. Nyugodt, higgadt tempó, mégis magával ragadó izgalom, mesteri számítás, mely feszült kíváncsiságot szül. Film a harcról, a hitről, az újjászületésről. Harc a létért, az igazságért, a jövőért. Hit az emberekben, az újrakezdésben, a jóban. Újjászületés.

A szürke (?) valóság – George Clooney: Good Night, and Good Luck. / Jó estét, jó szerencsét!

2006. április 20. – írta Köles Tamás

1953. Joseph McCarthy és az ő nevéről elhíresült, Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság kontra a CBS televíziós társaság See It Now című műsora, azon belül is Edward R. Murrow riporter (David Stratharn) és producertársa, Fred Friendly (George Clooney). Ez a mondat szikárságban és tényszerűségben felveszi a versenyt a szóban forgó filmmel.

Ami Európából látszik – Steven Soderbergh: Ocean's Twelve / Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét

2005. február 15. – írta Virginás Péter

Hogyan lehet szeretni tizenkét (plusz egy) kleptomániást? Úgy, hogy adott ponton (szinte) mindent visszaszolgáltatnak, filmünkben a francia impresszionista festményektől egészen a mobiltelefonig. Aztán meg ott az a vagányság, amiből ezek a negyvenes főhősök nem szenvednek hiányt. A végeredményhez hozzátartozik az EU rendőrségének (?) a lejáratása és még n dolog, ami ma Európából látszik, kellőképpen felületesen bemutatva.

Játék a tojással – Steven Soderbergh: Ocean's Twelve / Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét

2005. február 15. – írta Valuska László

Vannak olyan filmek, amelyekről nehéz beszélni az uralkodó, esztétizáló filmes közbeszédben (ezzel az indítással ez a mondat is rögtön érvényét vesztette). A közbeszéd művelőin értsük azokat, akik nem igazán szeretnek elmenni késő este egy multiplexbe „csak úgy", a szórakozás kedvéért. Pedig az Ocean's Twelve – Eggyel nő a tét (miért kell ezt a magyar címet adni?) ilyen film: önfeledt szórakozást kínál, rögtön az első képkockákkal kellemes viszonyt alakít ki a nézővel.

Szerelemre vadászva – Joel Coen – Ethan Coen: Intolerable Cruelty / Kegyetlen bánásmód

2004. március 15. – írta Kolumbán Kinga

Örök téma a szerelem – sugallják az első filmkockák. Különböző korok ruházatában vonulnak elénk a biedermeier rajzfigurák, cukornyilakkal felfegyverkezett angyalkák dongják őket körül. Jane Austen-korabeli hölgy alél puha heverőjén, vadászkalapos úr vési szerelmének nevét az angolpark fájába.

Űrsmaci – Steven Soderbergh: Solaris

2003. május 15. – írta Saszet Ágnes

„Ha a Solaris a férfi-nő kapcsolatról szólna – a földön vagy az űrben – nem Solaris lenne a címe.” (Stanislaw Lem)

Háromgarasos Odüsszeia – Joel Coen, Ethan Coen: O Brother, Where Art Thou? / Ó testvér, merre visz az utad?

2001. május 15. – írta Szántai János

„Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott s hosszan hányódott, hehehe..."

Elszállt egy hajó a szélben... – Wolfgang Petersen: The Perfect Storm / Viharzóna

2000. október 15. – írta Varga Balázs

Hollywood mindig is szívesen hívta ki csatára a természet erőit: vulkánokat, vízözönöket, szélviharokat. A pusztítás grandiozitásával ezekben a filmekben csak az emberi kitartás és ellenállás nagyszerűsége volt összemérhető. Ha egy eszement terrorista akarja megsemmisíteni az Egyesült Államokat, az politikailag nem mindig volt korrekten tálalható. Egy meteorit vagy egy tornádó azonban nem törődik az ideológiai elkötelezettségekkel, ráadásul sokkal végzetszerűbb és elemibb csapásokat képest végrehajtani – mind a műteremben és a trükklaborban, mind a való életben.