A Hitchcock-titok – Avagy van-e hitchcocki filmzene?

2010. szeptember 6. – írta Hubai Gergely

A címben feltett kérdésre a rövid válasz: igen, van. Jack Sullivan Hitchcock’s Music című könyvében az auteur teória filmzenére vonatkoztatott végletes értelmezésében úgy fogalmaz, hogy a Hitchcock filmek zenéjét maga a rendező írta, a zeneszerző csupán egy olyan szakértő volt, aki kottapapírra vetette a mester látomását (ez esetében hallomását?)

Kidobott filmzenék nyomában II.

2010. augusztus 18. – írta Hubai Gergely

A nyomozás első részében a stúdiókorszak és a nemzetközi koprodukciók esetében vizsgáltuk meg, milyen okokból cserélnek le olyan sok filmzenét. A következő öt történet példái megmutatják, hogy a kidobott filmzenék megszületéséhez elegendő a rendező és a zeneszerző rossz kommunikációja, egy botrányos tesztvetítés vagy akár egy akaratos mester, aki nem akar eredeti aláfestést filmje számára...

Kidobott filmzenék nyomában I.

2010. augusztus 11. – írta Hubai Gergely

Meglepően gyakori, hogy egy-egy filmzenét nem sokkal a felvételek után dobnak ki, érthetetlen okból. Alapvető hiba, hogy ilyenkor a szakírók a kidobott és a végül felhasznált zene összehasonlításával keresik a magyarázatot – a zenének ugyanis gyakran semmi köze a kidobáshoz. Kétrészes cikkünkben 10, nem feltétlenül közismert, ám annál tanulságosabb példával illusztráljuk a kihagyott filmzenék születésének leggyakoribb okait.

Az Atom-csapat – Atom Egoyan és Mychael Danna kollaborációi

2010. július 12. – írta Hubai Gergely

Ha nagy rendező-zeneszerző párosokra gondolunk, olyan nevek jutnak eszünkbe, mint Hitchcock és Herrmann, vagy Spielberg és John Williams. Egoyan és Mychael Danna számszerűleg már rég túlszárnyalta az előbbieket, összesen 12 filmen dolgoztak együtt az 1987-es Családi mozi óta. Most röviden visszatekintünk a szerzőpáros életművére, megismerkedünk módszereikkel és sikerük titkával.

Besárgult kottalapok – Visszatekintés a giallók zenedramaturgiájára – a Giallo kapcsán

2010. június 29. – írta Hubai Gergely

Dario Argento a Giallóval majdnem vegytiszta műfajfilmet igyekezett kikísérletezni a laboratóriumában. Míg a gyilkos fehérítővel mossa tisztára áldozatait, addig az olasz rendező a film minden aspektusára olyan erőltetetten próbálja ráhúzni a műfaj legfőbb ismérveit, hogy a Giallo már inkább filmesztétáknak mint átlagnézőknek készült.

Metropolis, Piros cipellők és két Drakula – Régiségek és restaurált műkincsek a TIFF-en

2010. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor

A TIFF-ben az egyik legjobb dolog, hogy régi filmeket lehet nézni azok eredeti hordozójáról, 35mm-es celluloidról, és ez mindig hatalmas élmény, legyen az a celluloid agyonkarcolt, hiányos kópia, mint a pár évvel ezelőtt vetített Vándorrege (Walkabout, r. Nicholas Roeg, 1972), vagy a dobozból épp előszedett, leporolt, restaurált Metropolis.

Az Olajgyártól az Akadémiáig – Szerzőiség a klipművészetben 4.

2010. január 29. – írta Hlavaty Tamás

Ezen a héten két jelentős angliai alkotóműhellyel és azoknak formabontó rendezőivel foglalkozunk. Az Oil Factory többek között Jamie Thraves-szel ajándékozta meg a popkultúrát, míg az Academy Films égisze alatt olyan alkotók ragadtak kamerát, mint Walter Stern, vagy a mára kultikussá vált Jonathan Glazer.

Az álmoktól a rémálmokig – Szerzőiség a klipművészetben 3.

2010. január 22. – írta Hlavaty Tamás

Tanulmánysorozatunk harmadik részében ismét kliprendezésben jó nevet szerező művészek alkotói portréira koncentrálunk. Szó lesz egy csodálatos elméről (Michel Gondry), egy veszedelmes elméről (Chris Cunningham) és egy bizonyos Anton Corbijnról, aki önmagában egy komoly művészeti intézmény.

Amerikai szépségek – Szerzőiség a klipművészetben 2.

2010. január 15. – írta Hlavaty Tamás

A Propaganda Films a 90-es évekre a világ egyik legtermékenyebb klip-üzeme lett. A mennyiség szerencsére nem ment a minőség rovására, köszönhetően az olyan rendezőknek, mint David Fincher, Mark Romanek vagy Spike Jonze. Ezúttal a három nagyágyú életműve kerül górcső alá.

Kisfilmek a nagyvilágból – Szerzőiség a klipművészetben 1.

2010. január 8. – írta Hlavaty Tamás

A videoklip-kultúra rendkívül izgalmas kutatási terep, mégis mindössze néhány cikk, elemzés látott napvilágot a témában. Debütáló tanulmánysorozatunkban a klipművészet azon legfontosabb rendezőit mutatjuk be, akik bebizonyították, hogy érdemes komolyan vennünk ezt a sokáig lenézett műfajt. Az első részben a szerzők megjelenéséig vezető rögös út, a kifejezési forma kialakulása kerül terítékre.