Ebbe a kölcsönbe beledöglesz – Dobó Kata: Kölcsönlakás

2019. február 14. – írta Polák Zsóka

Nem épp a jó filmek különleges ismertetőjegye, amikor az ember a tizenhetedik percnél rásandít az órájára, hogy mennyi ideig tart ez még. Dobó Kata első rendezése pont ilyen: az egyre sűrűbb óranézegetésekbe nagyjából ugyanennyi szórakozás szorult, de az legalább ingyen volt.

Robin Hood: Kezdődne! – Otto Bathurst: Robin Hood

2018. december 3. – írta Szabó R. Ádám

Még hogy nem fejlődik a film! Ugyan röpke száz évvel a legelső mozgóképes Robin Hood-adaptáció után még mindig ezt a történetet rágcsálja újra Hollywood nagyjából nyolcévente, de 2018-ban a karakter végre elmondhatja magáról, hogy róla is készült egy rögtön mozi univerzumot vizionáló, és vélhetőleg rögtön elbukó, elhamarkodott, koncepciótlanságát technikai csillogásával elfödni igyekvő feldolgozás. Annyira vártuk már!

Az internet réme egy arctalan senki – Sylvian White: Slender Man - Az ismeretlen rém

2018. augusztus 28. – írta Pernecker Dávid

Sylvian White rettenetesen béna filmje akaratlanul reflektál a Slender Man-mítosz kifulladására.

„A legszörnyűbb börtön egy bezárt szív” – Steven C. Miller: Escape Plan 2: Hades / Szupercella 2: Hades

2018. június 26. – írta Pernecker Dávid

Kifejezetten bizarr érzés az, amikor az ember nekiül egy Schwarzenegger nélküli Szupercellának, aminek a háromnegyedében még csak Stallone sem látható.

Filmes maradékok szürke árnyalata – Bill Holderman: Book Club / Könyvklub

2018. június 4. – írta Szabó R. Ádám

Egy pár hete volt szerencsém részt venni a legújabb Bosszúállók-film szabadtéri, ingyenes vetítésén, ami során nagyjából azt történt, amire számíthatunk egy-egy díjmentes szuperhősfilm vetítésén: nagyjából a közönség fele 10 perc után felállt és távozott, látván, hogy ez nem pont nekik készült, de zéró lejért megérte megpróbálni. A Könyvklub ebből a szempontból tökéletes ellenfilmje lehetne a Végtelen háborúnak: akit a Marvel-film nem kötött le, jó eséllyel nagyjából erre számítva ült be a nézőtérre.

Már csak a karosszéria „taxis” – Franck Gastambide: Taxi 5

2018. május 1. – írta Tóth Menyhért

Van a Taxi 5-ben egy jelenet, amelyben a főszereplőpáros a régi széria Daniel Moralesének legendás fehér Peugeot-jával egy szikláról átugrat egy hajóra, és bár nekik semmi bajuk sem lesz, az autót totálkárosra zúzzák, vagy egyikük szavával élve: kinyírják. A francia suttyóvígjátékok császára, Franck Gastambide ugyanezt teszi a klasszikus franchise-zal.

Olcsó kísértetmotel – Michael Spierig, Peter Spierig: Winchester: The House That Ghosts Built / Szellemek háza

2018. március 16. – írta Polák Zsóka

Ha a rakoncátlankodó szállóvendéget beszögeljük a szobájába, ne csodálkozzunk, ha dühös szellemek kérik a panaszkönyvet.

Ripacsok – Sándor Pál: Vándorszínészek

2018. március 9. – írta Dobi Ferenc

A Vándorszínészek könnyedségében is nehézkes, szinte viccesen humortalan, és úgy egyáltalán energikusan semmilyen film, amit ugyan nehéz gyűlölni… ellenben közel lehetetlen szeretni.

Nem mind arany, ami Coen – George Clooney: Suburbia

2017. november 8. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy ilyen stáblistától többet várt volna az ember.

Sci-fin innen, trutyin túl – Liam O’Donnell: Beyond Skyline

2017. november 7. – írta Szabó R. Ádám

Néha kellenek a rossz filmek, mert emlékeztetnek arra, hogy milyen is, amikor helyette egy jó filmet nézünk; s ha olyan sok helyről nyúlt ötleteket egy sci-fi, mint a Beyond Skyline, remek kiindulópont lehet a jövendőbeli filmnézésre: sok jó, meg- és újranézendő sci-fit fog eszünkbe juttatni, ami jobban tárgyalja ugyanazokat a témákat.