Egy család felnövéstörténete – Hosoda Mamoru: Mirai - Lány a jövőből

2018. december 7. – írta György Szidónia

Hosoda Mamorura kézjegyszerűen jellemző az, hogy egyensúlyt teremt a klasszikus japán animációs alkotásokra jellemző szélsőségek között, ezáltal pedig nem csak a hardcore rajongók számára, hanem szélesebb körben is fogyasztható művek kerülnek ki a kezei alól. Ami igazán különlegessé teszi a filmet az, ahogyan a különböző korosztályoknak szóló mondanivalóit tálalja egymást mellett, tökéletes harmóniában, formai választóvonal nélkül, így gyerekhez és szülőhöz egyaránt könnyen és egyértelműen eljut a számára fontos üzenet.

Egy tánc, és más semmi – Zack Snyder: Sucker Punch / Álomháború

2011. március 28. – írta Hlavaty Tamás

A moziban előttem ülő pár jól informált női tagja a film kezdése előtt megkérdezte a pasiját, hogy mit is lát majd. A férfi csak ennyit mondott: „Az rendezte, aki a 300-at. Látványos baromság.” Ennél precízebben nem is foglalhatta volna össze az Álomháborút, ami igazából egy kétórás trailer. Csak nem tudni, mihez…

Fantázia határain túl – Wolfgang Petersen: Die unendliche Geschichte / Végtelen történet

2010. december 9. – írta Lovas Anna

[kritikaíró pályázat] Mikor a fantasztikus lényeket már nem a vérszomjas szörnyek, hanem a feledés fenyegeti, és az álmok országának határán álló szélesvászon üresen tátong az őt legyűrő tévé és videojátékok villódzó fényében, a német film rátalál a történetre, mely ismét a fantáziák földjére repíti a felnőttek világában elkóborolt gyermeki lelket.

Boldogok a szelídek – Spike Jonze: Where The Wild Things Are / Ahol a vadak várnak

2010. június 21. – írta Verpeléti András

Lassan kijelenthetjük, hogy a különc videoklipes-gördeszkás srác, akit Spike Jonze-nak hívnak, valódi filmrendezővé válik, sőt, a John Malkovich menet és az Adaptáció után bizonyította, hogy Charlie Kaufman nélkül is megáll a lábán. Legújabb nagyjátékfilmje egyszerre elszálltan különc és okosan visszafogott: Maurice Sendak azonos című gyerekkönyvéből készült adaptációjával Jonze a tavalyi év egyik legfurább, legszerethetőbb alkotását készítette el.

Doktor Fauszt(usz) repülő cirkusza – Terry Gilliam: The Imaginarium of Doctor Parnassus / Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

2010. január 21. – írta Ritter György

Az ex-Monty Python-os szürreálguru Terry Gilliam szólókarrierje megosztja rajongóit. Míg komor apokaliptikus disztópiái (Brazil, 12 majom) kultusz-státusznak örvendenek, kései mese-parafrázisaira ez már nem mondható el. Mégis a Doktor Parnassus eklektikus, vad világa sokkal jobban illeszthető az Időbanditák és a Münchausen báró kalandjainak vonalához, mint a Grimm kifordított világához.

Fantáziátlan fantázia a fantáziáról – Iain Softley: Inkheart / Tintaszív

2009. március 24. – írta Németh Barnabás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A kislányának minden este mesét olvasó apa azonban különleges adottsággal rendelkezett: minden, amit felolvasott, rögtön valóra is vált. Így szabadított a világra néhány gonoszt és hőst, saját feleségét pedig a könyv lapjaira „száműzte”. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint útra kelni és hosszú évek vándorlása, megpróbáltatásai után visszacsinálni mindent, és boldogan élni...

Blu-ray kezelés a Disney-klasszikusoknak

2008. szeptember 5. – írta a szerk.

Öt Disney-klasszikust mutatnak be 2009-ben és 2010-ben Blu-ray lemezen.