A Szerelemmel, szenvedéllyel szimbólumokban gazdag párkapcsolati drámáját a visszatérő múlt kísértésének baljós hangulata járja át. Claire Denis filmje a thriller műfaji eszközkészletével és hatásmechanizmusával jeleníti meg a történet célzottan antikatartikus romantikáját.
Fizikai valójában tervezik megrendezni jövő év februárjában a Berlini Nemzetközi Filmfesztivált – jelentették be tegnap a szervezők. A következő kiadás újítása, hogy a színészi díjakat összevonják, a szokásos négy helyet kettőt fognak átadni.
Amerikában az abortusz végletekig átpolitizált téma, ezért ritkán készül róla film, pláne olyan, amely a hitviták mögé néz, egyenesen a nők érzéseire, fájdalmára, tapasztalatára. Eliza Hittman ezt a hiányt pótolja, remekül: a Never Rarely Sometimes Always a jövő évi Oscar egyik slágerfilmje lehet.
Azonnali hatállyal felfüggesztette az első igazgatója, Alfred Bauer nevét viselő Ezüst Medve-díjat a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál vezetősége – jelentették be a Berlinale honlapján.
Mi marad belőlünk, ha minden összedőlt? Mit viszünk magunkkal, és mit kell újragondolni? Mia Hansen-Løve fogja egy asszony életének megannyi aspektusát, a párhuzamosan futó szálak eseményeit, és azt mondja; tessék, íme, egy életforduló, egy egzisztenciális válság látlelete.
Ahogy a komoly társadalmi problémákra időben reflektáló filmek, úgy a 2008-2009 között történt cigánygyilkosságokból kiinduló Csak a szél is már jóval a bemutatása előtt vitákat kavart: van, aki piedesztálra emelte a rendezőt a berlini díj miatt, míg a másik sarokban „cigányseggnyalónak” nevezték őt, és azonnal rátették a „kedvenc gyűlölt ellenségeink” listára.
A vasárnap esti utolsó gong után kellett egy kis levegő, így hazafele a Potsdamer Platzon éjfél körül végigbaktatva még meg-megálltunk a Cinemaxx, a Cinestar és a kétfelől piros szőnyeggel szegélyezett Potsdamer Straße és az improvizált L’Oréal-stúdió előtt. A fesztivál utolsó pillanatai tocsogó sárban, hópelyhekkel, a megszokottnál nagyobb forgalommal zajlottak.