Minden föld megművelhető – Nikolaj Arcel: Bastarden / The Promised Land / A fattyú

2024. január 15. – írta Vigh Martin

Dánia Oscar-nevezettje pedáns történelmi dráma, amelyben az a kérdés, hogy birtokba vehető, megművelhető-e a föld, kiszakíthatjuk-e a saját darabkánkat a nagy egészből. Nikolaj Arcel filmje helyenként az ideálisabbnál erősebbre rajzolja a kontúrokat, hősének sorstragédiáját viszont majdhogynem tökéletesen ábrázolja.

Nem egy római vakáció – Csapón kívül 61.: Spartacus, 1960

2021. január 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Hatvan éve mutatták be a botrányos forgatású, gigantikus rabszolgafelkelés-eposzt Kirk Douglasszel. Ma már mindenki Stanley Kubrick filmjeként tartja számon, akkor viszont egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű...

Az ütődött Mózes meg a CGI-véletlenek – Ridley Scott: Exodus: Gods and Kings / Exodus: Istenek és királyok

2014. december 11. – írta Sándor Anna

Valahol a csapások felénél járhatunk, mikor Ramszesz – megelégelve a pap silány próbálkozásait, hogy természetes eseményekként magyarázza a történteket – felakasztatja a fickót. Vajon Ridley Scottnak volt fogalma arról, hogy üt rá vissza ez a jelenet? A rivalizáló férfiak melodrámájává silányított Exodus ugyanis éppen a lényegét veszíti el, ha kizsigerelik belőle a csodát.

Sivatagi hadművelet – David Lean: Lawrence of Arabia / Arábiai Lawrence, 1962

2009. december 4. – írta Ritter György

Thomas Edward Lawrence ezredes önéletrajzában folyamatos hézagok találhatóak. Ha egy kontár rendező filmesíti meg az életét, biztosan  pátosszal körbelengő, pasztellszínű, szélesvásznú, közel-keleti Elfújta a szél kerekedett volna ki a dologból. David Lean azonban a kor modernista hangulatát megszimatolva, egészen újfajta hollywoodi héroszt kreált. Az eredmény 7 Oscar-díj.

A 41-es kocsihajtó – William Wyler: Ben-Hur, 1959

2009. október 16. – írta Ritter György

Annak ellenére, hogy ma inkább csak a hittanórák üresjárataiban és a húsvéti sonka mellé fogyasztják az Oscar-rekorder William Wyler 1959-es Ben-Hur-változatát, nincs magára valamit is adó filmkedvelő, aki legalább háromszor ne látta volna. Töretlen népszerűségét egyvalami indokolja: igazi, színes, bűzös, szélesvásznú kaland ez a mozi fénykorából.

A szerelem mítoszát dagasztva – Baz Luhrmann: Ausztrália

2009. január 12. – írta Soós Tamás

Luhrmann ezúttal hazája történelméből farigcsál grandiózus mítoszt, továbbra is következetesen adagolva rendezői ars poeticáját. A Moulin Rouge tragikus tündérmeséjét hátrahagyva, ezúttal a történelmi eposz mezejére kalandozott gyönyörű színésznőjével, Nicole Kidmannel, hogy Ausztráliába kalauzolja idealista hívőit.

A sztyeppék ura – Szergej Bodrov: Mongol

2008. december 5. – írta Harmat Eszter

Kis túlzással – és nem kis cinizmussal – azt mondhatnám, előbb értek ide a tatárok 1241-ben, mint a 2007-ben készült Mongol című film, mely a héten kerül a magyar mozikba. Ez utóbbinak nem azért örülünk, mert ezúttal egyetlen király sem fulladt a Csele-patakba, hanem mert Szergej Bodrov grandiózus eposza megérdemli, hogy szélesvásznon is láthassuk.