Glitterbe mártott erőszak – Sam Levinson: Euphoria

2019. október 8. – írta Incze Kata

Sam Levinson író-rendező önéletrajzi ihletésű, neonfényben úszó, coming of age (rém)álma egy pornóvideó alá kommentált szerelmeslevél az amerikai Z-generációhoz. Az izraeli mintára készült sorozat első évada kétségtelenül az HBO idei legmerészebb dobása, elsősorban mégsem botrányosan explicit jellege miatt érdekes.

A drog öl, butít és nyomorba dönt – Felix Van Groeningen: Beautiful Boy / Csodálatos fiú

2019. január 31. – írta Rácz Viktória

Ritkaság, hogy ugyanannak a drogfüggőségnek a történetét két nézőpontból is mélyrehatóan megismerhetjük. Azonban hiába íródott két, egyenként többszáz oldalas visszaemlékezés is Nic Sheff metamfetamin-függőségéről – egyik a fiú, másik az apa szemszögéből –, a könyvekből adaptált Csodálatos fiú nem több egy szépen kivitelezett drogprevenciós oktatófilmnél.

Még egy nap a paradicsomban – Joachim Trier: Oslo, 31. august / Oslo, augusztus

2012. május 1. – írta Farkas Péter

Joachim Trier főhőse ismét a néző empátiájára szomjazik. Ezúttal meg is kapja: a 2006-os debütfilm önjelölt, de szerethető (és gátlástalanul kinevethető) művészpalántáival ellentétben itt egy igazi vesztest követünk. És drukkolunk ugyan, hogy sikerüljön talpraállnia, a norvég főváros és lakóinak ridegsége mégis minden reményt kiöl Andersből. Ezt az egynapos folyamatot mutatja be a film.

Ezt láttuk a TIFF-en 1. – Primos / Laza esküvő; Akmareul Boatda / I Saw The Devil; Engelen / The Angel; Nokas

2011. június 5. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Csoma Emőke

A 10. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál első napját kipihenve, újult erővel és lelkesedéssel fogtunk neki a hétvége kínálatának, ami nem kis meglepetéseket okozott kis csapatunk filmre éhes tagjainak.

Kíntangó – Köves Krisztián Károly: Halálkeringő

2010. január 20. – írta Békés Bálint

Köves Krisztián Károly első filmje – a szerző szándéka szerint – a thriller műfajának magyarországi meghonosítását célozza meg. A műfaj nem ismeretlen nálunk, de épp csak néhány képviselővel¹ rendelkezik, ezért már az elkészülés tényének is örülhetünk. Maga a Halálkeringő azonban már kevés okot ad örömre – sajnos.

Elhallgatott csendek – Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne: Le silence de Lorna / Lorna csendje

2009. május 28. – írta Farkas István

A Lorna csendjében nem a címszereplő, hanem a néző van csendben. Ezt a filmet csak fennakadt lélegzettel lehet végignézni, így Lorna hallgatása tulajdonképpen bennünk, a mindenkori megfigyelőkben van. Az alaphelyzethez hasonlót mindenki láthatott már híradásban, riportban – az események esztétizálása, lepárlása azonban valósággal belénk fojtja a szót.