Magyarok Hollywoodban 2. – Sztárok akcentussal

2010. augusztus 27. – írta Lasztóczi Petra

A magyar származású szakemberek, színészek, üzletemberek többsége a húszas években, a magyar filmgyártás összeomlása után telepedett le Amerikában. Összeállításunk első részében két nagy producer, Fox és Zukor, valamint két rendező, Korda és Kertész életművével foglalkoztunk. Most hollywoodi-magyar színészek és színésznők kerülnek terítékre.

Vérplazma-mozi – A bealkonyult vámpírfilm

2010. július 19. – írta Ritter György

A Harry Potter-generáció olvasókörének második kultuszeposza, az Alkonyat-tetralógia nemcsak a roxforti varázsló hasadt lelkének továbbgondolására, de a vámpírmítosz irodalmi és filmbeli megújítására is törekszik. A generációs közérzet-sztori nihilizmust, szerelmet és a választás kényszerét mozgosítja, de az ősrégi klisék médiabarát vérátömlesztése inkább divathullámot eredményez, mint a zsáner reinkarnációját.

Metropolis, Piros cipellők és két Drakula – Régiségek és restaurált műkincsek a TIFF-en

2010. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor

A TIFF-ben az egyik legjobb dolog, hogy régi filmeket lehet nézni azok eredeti hordozójáról, 35mm-es celluloidról, és ez mindig hatalmas élmény, legyen az a celluloid agyonkarcolt, hiányos kópia, mint a pár évvel ezelőtt vetített Vándorrege (Walkabout, r. Nicholas Roeg, 1972), vagy a dobozból épp előszedett, leporolt, restaurált Metropolis.

A nem szabványos fesztiválmegnyitó – Rajtolt a TIFF 9. kiadása

2010. május 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Tegnaptól 10 napra ismét TIFF-színeket öltött Kolozsvár. A város egyik legrangosabb kulturális eseményévé nőtt Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál megnyitója a bevett szokástól eltérően most a szabad ég alatt, az újraöltöztetett Főtéren zajlott – és ez nem az egyetlen, bevett szokástól való eltérés volt a nyitóünnepségen.

Némafilmes narkózis, hatdolláros paróka alatt – Interjú Guy Maddin filmrendezővel

2010. január 27. – írta Kriston László

Ha létezik reinkarnáció, akkor a 54 éves rendező az 1920-as években ki nem teljesedett filmkészítő újjászületése lehet. Igazi csodabogár, aki a 20-as évek némafilmjének stílusában, sőt gyakran szó szerint annak eszközeivel, ősrégi kamerával készíti álomszerű, egyszerre humoros és melankolikus filmjeit. A The Saddest Music in the World, a My Winnipeg, és a Dracula: Pages from a Virgin’s Diary alkotójával a Berlinalén beszéltünk.

20 000 dolláros dokumentumfilm Romániáról

2008. március 7. – írta a szerk.

Anthony Bourdain, a Travel&Living tévécsatorna No Reservation című sorozatának szerkesztő-műsorvezetője 20 000 dollárt kapott a román államtól, hogy készítsen egy turistacsalogató dokumentumfilmet az ország nevezetességeiről.

Egy Universal-ötlet csúfos bukása – Stephen Sommers: Van Helsing

2004. augusztus 15. – írta Sándor Anna

Talán éppen úgy volt stílszerű, hogy az első vámpírfilmet a világon magyarok készítették, 1919-ben. A vérszívó gróf klasszikus évtizede mégis a harmincas évek volt, mikor a Universal stúdió a 19. századi nagy rémregényekből filmre adaptálta a horrorműfaj klasszikus szörnyeit: Drakulát, Frankensteint, a Farkasembert.

A szörny örök élete – Papp Sándor Zsigmond mozija

2002. szeptember 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Az ember életében elkerülhetetlenül eljön az a pillanat, amikor elkezdi számolgatni a kapcsolatait (mohóbbak: a skalpokat). Vagy éppen a megnézett, lepergett, elfutott filmeket. Voltaképpen ez is kapcsolat, s ha úgy vesszük, néha bensőségesebb egy-egy elrontott, elfecsérelt viszonynál.

Vérképes biblia – Patrick Lussier: Dracula 2000

2001. november 15. – írta Szántai János

Talán nincs még egy olyan filmes ikon, amely F. W. Murnau 1922-es Nosferatuja óta annyi metamorfózison ment volna keresztül, mint Bram Stoker vérszopó grófja, Drakula. Volt már férfi, nő, fehér, fekete, ősöreg remete, fiatal arszlán, és ki tudja, mi még. Amit azonban az elsőfilmes Patrick Lussier (Wes Craven néhány filmjének – Sikoly 1-3, Brooklyni vámpír, Új rémálom az Elm utcában – vágója) és csapata faragott belőle, az egyszerűen filmtörténeti unikum – és egyben kész röhej.

Bram Stoker – egy mítosz anatómiája – Schneider Tibor: Igenis, Bram Stoker elvtárs! (1999)

2000. november 15. – írta Molnár Andrea

„Barátom, Isten hozta Önt a Kárpátokba! Türelmetlenül várom. Aludjon jól. Holnap három órakor indul a postakocsim Bukovinába. Helyet foglaltam önnek. A Borgói hágón várja a fogatom, és hozzám röpíti. Remélem jól utazott Londonból, és kellemesen tölti napjait gyönyörű birtokomon. Barátja, Drakula gróf"