Még éppen vállalható nyugdíjasok – Dean Parisot: RED 2

2013. augusztus 7. – írta Jakab-Benke Nándor

A DC Comics már egy ideje próbálja behozni a Marvel lépéselőnyét. Képregényadaptációik hálistennek valamiféle valamiféle műfaji változatosságot hoznak a nagy vetélytárs által diktált egy(en)hangúságba.

Új Batmant kell keresni

2013. július 2. – írta a szerk.

Christian Bale nem ölti fel ismét a Denevérember köpenyét, a készülőben levő Justice League-filmhez sem.

Olvadt, átlátszó fém – Zack Snyder: Man of Steel / Az acélember

2013. június 24. – írta Pernecker Dávid

Míg Superman a képregények oldalain megannyi elképesztően elrugaszkodott sci-fi-kaland hőse, addig a vásznon és a képernyőkön feltűnő köpenyes igazságosztó inkább a prózai, hétköznapokat megbolygató bűnök földhözragadt szituációiban mentette a menthetőt. Zack Snyder azonban Az acélemberrel mindennek búcsút int.

Átlag – Martin Campbell: Green Lantern / Zöld Lámpás

2011. augusztus 2. – írta Iszlai József

Az ide nem szükséges olvasókat egyetlen összetett szóval fogom most elijeszteni: képregény-adaptáció. Aki tisztelt olvasóink közül mer még egy sort is olvasni egy effajta pénzt elnyelő, lelkeket nyaggasztó, szemeket véreresre fárasztó, lelkibeteg tizenéveseket örvendeztető háromdimenziós robbanós/verekedős filmes sportlevessel (mindent bele) szembesülni, az helyezze magát kényelembe, következik a Zöld Lámpás!

A jó, a rossz és a csúfos bukás – Jimmy Hayward: Jonah Hex

2010. november 8. – írta Verpeléti András

Gyakorlatilag lehetetlen dolog a nagy csinnadrattával beharangozott, bemutatása után viszont hatalmasat buktázó Jonah Hexről bármi jót is mondani. Vagy egyáltalán olyasmit, ami kicsit is megmentené a filmet, ugyanis a korábban Pixar-animátorként dolgozó Hayward első „élőszereplős” rendezése szinte bünteti az összes általa érintett műfajt, és minden egyes elemében kegyetlenül rossz.

Képregényes vénlegények – Robert Schwentke: Red

2010. október 27. – írta Iszlai József

A képregényből filmre vitt történetek újabban szinte mindig elborzasztanak. Annyit tanultam meg belőlük, hogy semmit sem kell elvárni tőlük, úgyis javarészt felejthető és igénytelen munkák. Mégis, egy-egy számottevő próbálkozás annál inkább kiemelkedik, minél több gyengéjét mutatja meg Hollywood ennek az adaptálósdi-játéknak. Íme, egy kiemelkedő példa.

(Dene)vérodüsszeia – Christopher Nolan: The Dark Knight / A sötét lovag

2008. augusztus 8. – írta Kovács Patrik

Ügyes reklámkampány, tragikus színészhalál, és a képregényimádat újból divatozó hagyománya – e tényezők morbid kombinációjának köszönhetően Christopher Nolan rendezése átírta a franchise történelmét. És persze a Batmanét. A filmfolyam új időszámítása véres utazást kínál a magányos hőslélek, a pszichotikus bűnözői elme és a fenyegetett Gotham City realizmussal nyakonöntött tájaira.

A legkisebb királyfi visszavág, avagy: felnőtt férfiak gumiharisnyában?! – Képregények és képregényfilmek

2002. szeptember 15. – írta Galambos Attila

A maszkos hősökről szóló képregényfilmek rendszerint megmaradnak a biztonságos bugyutizmusnál, fenntartva a látszatot, hogy a képregényműfaj is ezen a szinten vegetál, amit a leginkább azok tudnának megcáfolni, akik valaha is olvasták ezeknek a filmeknek a képregényelőzményét.