Bármilyen egyezés csupán a véletlen műve – Kleber Mendonça Filho: O Agente Secreto / The Secret Agent / A titkosügynök

2025. szeptember 10. – írta Rudas Dóra

Valaki meghal egy lepukkant benzinkúton, a rendőr 3 nap után kiérkezik – de csak azért, hogy packáztassa az arra járó, pénzesnek tűnő turistát. Egy kutatóintézetben oszlik a vizsgált tetem, mert a hűtőház elromlott. Egy egyetem függetlenségét egyik napról másikra felülírja a semmiből kinevezett nagyfejes, aki a kívülről érkező támogatások miatt a szuverenitást kezdi félteni és helyből fel akarja számolni a számára érdemtelennek tűnő tanszéket, kiváltképp benne az ellenkezni merészelő tanszékvezetőt.

„Hirtelen a film mai értelmet nyert” – Interjú Kleber Mendonça Filhóval A titkosügynökről

2025. szeptember 7. – írta Gyöngyösi Lilla

Kleber Mendonça Filho a legjobb rendező díját nyerte el idén Cannes-ban A titkosügynök című filmjével. A brazil diktatúra alatt, 1977-ben játszódó filmben egy mérnök (Wagner Moura) lesz üldöztetés áldozata. A brazil rendezővel a múlt logikájáról, a diktatúra feldolgozatlanságáról, illetve a valóság és fantázia határterületeiről beszélgettünk csoportos interjú keretében.

Varázslat csiganyálkával vagy anélkül – Gabriel Mascaro: O último azul / The Blue Trail / Azúr ösvény

2025. június 20. – írta Gondos Borbála

Figyelj a kéknyálkás csigára! Nem te találod meg őt, hanem ő talál meg téged! Összpontosíts a képességére! És amíg lefoglal a színpadon ez a pszeudomisztikum, addig a The Blue Trail megvalósítja trükkjét, átváltoztatva a sci-fi-fantasy-t léleksimogató társadalomkritikai példázattá.

Arckönyv – Walter Salles: Ainda Estou Aqui / I'm Still Here / Én még itt vagyok

2025. február 26. – írta Jakab-Benke Nándor

A brazil film egyik legjobb exportcikke, Walter Salles ezúttal országa múltjának egy szívszorongató epizódjával ríkatja meg azokat, akik a régimódi képek és a visszafogott, mégis intenzív színészi jelenlét hívei.

A kamera fókuszában: Brazília – A brazil film története

2024. március 23. – írta Kóbori Sarolta

A legtöbb távoli országról, lakóiról és kultúrájáról általános sztereotípiák mentén ítélkezünk, negatív előítéleteink esetében pedig minőségi élmények sorától fosztjuk meg magunkat. Brazília megannyi kulturális gazdagsága nem kerül globális reflektorfénybe, ez alól sajnos a filmgyártása sem kivétel. A brazil mozi kevesek számára asszociálódik az igényes szórakozással vagy a tartalmas szerzői filmmel, pedig aki a brazil filmnek esélyt ad, az értékes műfaji- és a művészfilmeket láthat. 

Női sorsok, női tekintetek – Karim Ainouz: A vida invisível / Egy nő láthatatlan élete

2020. augusztus 28. – írta Incze Kata

Karim Ainouz 2002-es, Madame Sata című debütfilmje egy nyomorból szabadulni próbáló transzvesztita táncos köré öveződik, ami akár egy állásfoglalásként is értelmezhető a társadalom által nem túl frekventált rétegek képviseletében. Ezt a társadalmi elkötelezettséget viszi tovább idei, Cannes-ban Un certain regard-fődíjat nyert legújabb filmje, mely egy női testvérpár évtizedeken átívelő különös viszonyát mutatja be az ’50-es évek férfiak által irányított brazil társadalmában. Mindezt teszi olyan hitelességgel, ahogyan azt kevésszer láthattuk ezelőtt.

Brazíliai díj a Drakulicsnak

2020. augusztus 7. – írta a szerk.

Bodzsár Márk Kádár-kori vámpírvígjátéka a legjobb film lett a Porto Alegrében megszervezett Fantaspoa fesztiválon.

A rítusvadászó performer – Marco Del Fiol: The Space in Between: Marina Abramovic and Brazil / A távolság, ami összeköt

2017. május 4. – írta Fám Erika

Sajátos dokumentarista műfaj jött létre a sztárművészek mindennapjainak, illetve munkamódszerének a bemutatására, amely részben az alany igényét elégíti ki, másrészt pedig közönségük más médiumon keresztül való megszólítását teszi lehetővé, egy új közönségréteget is megcélozva, amelynek része a sokszor felfokozott exhibicionizmus is.

A muzsika hatalma – Sérgio Machado: Tudo que aprendemos juntos / A hegedűtanár

2016. július 13. – írta Petz Anna

Sérgio Machado filmje az Isten városához hasonló érzékenységgel beszél a brazil nyomornegyedekről és a kitörés lehethetetlenségéről, csak ezúttal nem egy fotós, hanem egy hegedűművész szemszögéből.

Cselédből anyává válni – Anna Muylaert: Que horas ela volta? / The Second Mother / A második anya

2015. július 7. – írta Petz Anna

A zömében forgatókönyvíróként tevékenykedő brazil Anna Muylaert negyedik nagyjátékfilmje, A második anya egy társadalmi érzékenységgel megfűszerezett anyamelodrámát kínál. A rendezőnő azonban a hányatatott nősorsokat könnyfakasztó pátosz helyett szerethető, helyenként kifejezetten mulatságos hangnemben tálalja.