Fel-feldobott kő – James Mangold: A Complete Unknown / Sehol se otthon

2025. február 7. – írta Incze Kata

A 83 éves Bob Dylan ma is ugyanolyan rejtélyes figurája a popkultúrának, mint ötven évvel ezelőtt – nem csoda, hogy még egy életrajzi filmet desztilláltak nem mindennapi életútjából. Dylannek személyi kultusza van, így kézenfekvő, hogy valaki olyan alakítsa, akinek szintén van – a 8 Oscar-díjra jelölt Sehol se otthon trubadúrját korunk másik szupersztárja, Timotheé Chalamet játssza, mi tagadás, hibátlanul, de James Mangold filmje így sem az év szenzációja. 

Timothée Chalamet „teljesen ismeretlen” lesz

2024. március 20. – írta a szerk.

A Dűne filmek 28 éves sztárja Bob Dylant alakítja egy életrajzi filmben, amely a legendás énekes pályakezdéséről fog szólni.

Bob Dylant alakíthatja Timothée Chalamet James Mangold új filmjében

2020. január 7. – írta a szerk.

Timothée Chalamet játszhatja Bob Dylant a Fox Searchlight Going Electric című filmjében, amelyet James Mangold rendez, írja a Variety.

2019-ben érkezik Martin Scorsese új Bob Dylan-dokumentumfilmje

2019. január 12. – írta a szerk.

Bob Dylanről és az 1975-’76-os Rolling Thunder Revue turnéján résztvevő költő-, író- és zenészbarátairól szóló dokumentumfilmet rendez Martin Scorsese.

Bob Dylan-albumot filmesít meg Luca Guadagnino

2018. október 17. – írta a szerk.

Luca Guadagnino, a Call Me By Your Name és a Suspiria-remake rendezője ezúttal Bob Dylan 1975-ös Blood on The Tracks című albumából rendezne filmet.

Versailles Rock City – Anakronizmus a filmzenében

2016. november 15. – írta Verpeléti András

Már a Grand Caféban megrendezett legelső nyilvános vetítésen sem teljesen hangtalanul, hanem élő zenei kíséret mellett pörögtek a Lumière testvérek filmjei. Igaz, ekkor még nem igazán használhattuk volna a mai értelme szerint a szót, de a filmzene gyakorlatilag egyidős a mozgóképpel. Az egyre népszerűbbé váló vetítések hatására megjelenő első mozik is mind alkalmaztak legalább egy zongoristát, akinek egyetlen feladata az volt, hogy rögtönzött játékával aláfesse a vásznon pörgő képsorokat. Jóllehet, ennek az improvizatív klimpírozásnak volt egy sokkal prózaibb szerepe is: a zenekíséret segített elnyomni az akkor még igen hangos vetítőberendezések kattogását is.

A becses briganti – Sam Peckinpah-portré 2.

2010. július 5. – írta Hlavaty Tamás

Sam Peckinpah 1969 utáni pályája leginkább a hullámvölgy szóval jellemezhető. Zajos sikereket nagy bukások követtek, a rendező többször margóra került, mégis vissza tudott kapaszkodni, közben egyre inkább úrrá lett rajta az őrület. Bár a kritika több filmjét is porba döngölte, szépen lassan mégis kiépült a rendező körül az a mítosz, ami azóta csak erősödött. Az utóbbira bizonyíték, hogy 2011-ben a Szalmakutyák remake-jét fogadhatjuk a mozikban.