A HD-korszak kezdete – Beszélgetés Gulyás Buda operatőrrel, HD-szakértővel

2004. november 15. – írta Zágoni Balázs

Ki gondolta volna, hogy olyan filmek, mint a Dealer, A szex és Lucia, vagy épp a Csillagok háborúja új sorozatának első epizódja nem filmszalagra forogtak? Jelen pillanatig már több mint 200 nagyjátékfilm készült a világon HD (High Definition) technikával. Mi is a HD, és milyen új, mondhatni forradalmi helyzetet teremtett a filmgyártásban? Gulyás Buda film és HD-operatőrrel egy forgatási ebédszünetben beszélgettünk a MAFILM egyik stúdiójában.

Optikai tárolók – A CD fejlesztéstörténete

2004. november 15. – írta Lukács Sándor

Ha a huszadik század utolsó két évtizedének történelmét kellene megírnom, semmiképp sem hagyhatnám ki a Digitális világunk megszületése című fejezetet. Népszerűségének és korszakalkotó mivoltának köszönhetően egy ilyen fejezetben kiemelt cím alatt szerepelne a CD története. Mivel nem vagyok történetíró, ugyanakkor nemcsak a saját mindennapjaim egyik kedvelt, szerves része a CD, megelégszem a fejezet helyett csupán a CD történetének és működésének a leírásával.

Milliméterek – Az S8-as, 16-os és 35 mm-es filmtechnikáról

2004. november 15. – írta Szaladják István

Super 8 mm, 16 mm, 35 mm. Mit jelentenek ezek a számok? Röviden: a filmszalag szélességét, azét a filmszalagét, amelyre mozgóképeket rögzítünk. Mi az összefüggés az S8-as, a 16 mm-es és a 35 mm-es film szélessége és a minőség között?

Miért maradnak le időnként a hősök a képről? – Celluloid képarányok

2004. november 15. – írta Csoma Zsolt

A 35 mm széles, perforált szélű cellulóz filmszalagot az Eastman Kodak cég szabadalmaztatta és használta először a fényképezőgépeiben. Az Eastman Kodak által használt formátumot 1889-ben szabványosították a filmiparban. Az idők folyamán a film színes és hangos lett, de alapvetően csak a nyersanyag kémiai összetétele változott. Ma is ezt a filmet használjuk a hagyományos fényképezőgépekben, erre forgatják a mozifilmek jelentős hányadát, és ez a filmszélesség határozta és határozza meg az 1,33:1 (vagy ha úgy tetszik 4:3) képarányt, amely a nem szélesvásznú filmek, a televízió és a számítógépes monitor képernyőjének oldalaránya.

Kis DVD-történet – A digitális videótömörítéstől a feketepiaci DVD-kig

2004. november 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Amióta a nyolcvanas évek elején megjelent a CD, és elterjedtek a CD-lejátszók, nagyszerű hangminőséget nyújtva egy vékonyka, időálló lemezen, megjelent az igény a szintén hordozható, jó minőségű videóra is. A VHS kazetták esetlenek, nagyok, ráadásul a szalag nem bírja olyan jól a strapát, mint az optikai lemez, megnyúlik, és kedvenc filmünk élvezhetetlenné válik. A megoldás azonban csak a kilencvenes évek elején kezdett körvonalazódni, amikorra mind a számítógép-processzorok, mind a tárolókapacitás kezdett megnőni, s ugyanúgy a technológiák is fejlődtek, kezdett elterjedni és olcsulni az írható CD, sok fejfájást okozva ezzel a lemezgyárosoknak.

A perforációtól a képpontig (és vissza) – Kis képformátum- és képhordozó-történet

2004. november 15. – írta Imecs Márton

A mozgókép világát sokáig a technikai lehetőségek határozták meg. Azok a képarányok, amelyek az elmúlt 150 év alatt kialakultak, két kötöttségnek vetették alá magukat: az egyik a fektetett forma, a másik a „képeslaplátás”. Ez utóbbin egy, a nyomdatechnikában meghonosodott, az aranymetszés arányaihoz közel álló 2x3-as keresztarányt értenek. Így alakultak ki azok a filmhordozóra felvitt képformátumok, amelyek a mai napig uralják a celluloid világát.

Filmiskola 12.: Feljegyzések a filmtámogatásról – Jegyzetlapok a félmúltból

2001. augusztus 15. – írta Durst György

Magyarországon a kilencvenes évek elején létrejött Magyar Mozgókép Közalapítvány, amely a filmszakma eddigi legszélesebb egyetértésén alapult. Kissé nehézkes, túlszervezett, mint általában a demokratikus rendszerek, de jelen pillanatig hatékonyabbat nem talált ki senki.

Filmiskola 11.: Feljegyzések a filmtámogatásról – Variációk egy témára

2001. június 15. – írta Durst György

A filmgyártás az egyik legköltségesebb ipar. Kelet-Európában a más kulturális forrásokból keletkező bevételek egy részéből többnyire államilag felügyelt módon nyújtanak támogatást a nemzeti filmgyártásnak. Ezen túl természetesen törvények, alapítványok, infrastrukturális korlátok szabályozzák az egyes országok filmgyártását. Ha mindezek ellenére mégis elengedhetetlenül fontosnak tartjuk gondolataink képes beszédre való lefordítását és mások számára történő megmutatását, lássuk, mire számíthatunk.

Filmtörténet tizennégy részben (V.) – Orosz montázsiskolák I.

2001. június 15. – írta Geréb Anna

Az I. világháborúban sok mozioperatőr frontoperatőrként dolgozott tovább, majd a politikai-társadalmi rendszerváltás után mint vörös agitátor – filmkamerával. Mivel a cári idők filmesei közül a jobbak mind elhagyták az anarchiából terrorba forduló országot, belőlük, a polgárháborút kamerával „vívó" operatőrökből lettek az első szovjet filmesek. Az orosz montázsiskolákat tárgyaló első rész az előzményekkel, Dziga Vertov és Lev Kulesov montázselméletével foglalkozik, majd a következő második részben Eisenstein, Pudovkin és Dovzsenko művészetére tér ki.

Filmiskola 10.: A hang használatáról a filmben – Technikai kifejezőeszközök IV.

2001. május 15. – írta Lakatos Róbert

A film nézése közben a hang általában sokkal kevésbé tudatosul, mint a kép – pedig a hanghatások nagyon erősen befolyásolják a nézőt.