Hova üljünk, és meddig maradjunk a moziban? Mikor nézzük meg a legújabb filmet? Mi a teendő, ha nem értjük? Mit tegyünk, ha tetszett, illetve ha nem tetszett? Mivel érdemes foglalkozni a film megnézése előtt, után, és közben – a moziba járás és filmfogyasztás megkerülhetetlen kérdései.

Van, aki fiziológiai szükségletből (lásd Angela Christlieb és Stephen Kijak Cinemania (2002) című dokumentumfilmjének New York-i mozimániásait), van aki hivatásából adódóan tölti a fél életét a moziban. A filmkritikus Roger Ebert 1967 óta a Chicago Sun Times kritikusa, azon ritka újságírók közé tartozik, akik filmkritikáikért kaptak Pulitzer-díjat (1975), és aki eddigi élete során több mint 8000 filmet nézett meg. Néhány éve lajstromot készített a mozilátogatás alapkérdéseiről.

1. Előkészületek

Az élet rövid. Lehetőleg soha ne pazaroljunk két óránál többet az életünkből egy olyan filmre, amelyről sejtjük, hogy nem fog tetszeni. Ne higgyünk a reklámoknak és az előzeteseknek. Két okból: (1) Ezeket általában a film legjobb részleteire hivatkozva állítják össze, a lehető legoptimálisabban manipulálva az adatokat és részleteket. (2) Nagyon gyakran ezekből még a film pontos műfaja sem derül ki: nyomasztó hangulatú, depresszív filmekről az előzetesek általában vidámabb képet festenek. Inkább olvassuk el a kritikákat.

2. Utánaolvasás

A jó kritikus mindig annyit és úgy ír le egy filmről, hogy annak alapján a néző/olvasó el tudja dönteni, hogy megnézze-e az illető filmet – a kritikus véleményétől függetlenül. (Egyszer felhívott egy olvasó, hogy megkérdezze, mit gondolok Bergman Suttogások és sikolyok című filmjéről. „Azt hiszem, az év legjobb filmje” – válaszoltam, mire ő: „Köszönöm, akkor ez éppen az, amit nem szeretnék megnézni.”)

3. Kit olvassunk?

Mivel nem valószínű, hogy tíz filmből nyolc-kilencet meg fogunk nézni, válasszunk olyan kritikusokat, akiket önmagukban is érdemes elolvasni. Keressük a választékos stílust, a világos, szellemes megfogalmazást, a pontos meglátásokat. Ne reméljük, hogy megtalálhatjuk az objektív kritikust – minden kritika magában hordozza az egyediség kézjegyét. Kaptam egyszer egy olvasói levelet, amely arra kért, hogy vonjam ki a véleményemet a kritikáimból. Válaszomban arra kértem, hogy ő pedig próbálja meg kivonni a véleményét a leveleiből.

4. Ha már olvastuk a könyvet

Nagyszerű. Csak azt tartsuk szem előtt, hogy a rendező egyetlen felelőssége és célja az, hogy jó filmet készítsen, és nem az, hogy a könyvhöz hű maradjon. A hűtlenség film és irodalom esetében nem számít házasságtörésnek.

5. Ha még nem olvastuk a könyvet

Valószínűleg nem is lesz időnk kiolvasni a vetítésig, így hát rajta, nézzük meg a filmet. Kritikusként sokkal élvezetesebbnek találom a filmnézést a könyv elolvasása előtt, mivel az a dolgom, hogy a filmre figyeljek, és nem arra, hogy milyen jól „adaptálták”. Ha tetszett a film, és a könyv elolvasását tervezzük, gondoljunk arra a rosszul hangzó, de a leggyakrabban mégiscsak beváló hollywoodi szabályra, mely szerint: „Sok rossz könyvből lehet jó filmet csinálni, de a legjobb könyvekből rossz filmek készülnek”.

6. Ha tetszett

Nézzünk utána a rendezőnek, kölcsönözzük ki és nézzük meg más filmjeit is. A filmek esetében a minőség mércéje sokkal gyakrabban a rendező, mint a sztár vagy a forgatókönyv.

7. A legtöbb eladott jegy

Állj. A mozi nem sport, a filmek hétvégi „toplistája” semmi mást nem jelent, csak hatalmas bevételt, vagyis sok pénzt. Ezek a listák igen csalókák lehetnek, és mivel nem valószínű, hogy a véleményünk egyezik a többiekével, nem árt a sor alján szereplő filmcímekkel is megismerkedni.

8. Nass

Ne tévesszük szem elől, hogy egy nagy adag popcorn kalória- és koleszterinértéke két sajtburgeréhez mérhető. A chipsek és kis adag popcornok, édes szénsavas üdítőitalok önmagukban tartalmazzák egy felnőtt napi kalóriaszükségletének 70–80%-át. Hacsak tehetjük, együnk valamit a film előtt, de ha erre semmiképp sincs időnk, válasszuk a zörgés- és zsírmentes nyalókát.

9. Csevegés

Ne feledjük, hogy mindenki, aki a nézőtéren ül, ugyanúgy jegyet váltott, mint mi, és nagy valószínűséggel inkább a filmre kíváncsi, mint ránk. Hasonlóképpen, ha a közelünkben hangosan beszélgetnek, a film közben, kérjük meg őket, hogy legyenek csöndesebbek – a filmet egy jegyért csak egyszer vetítik le.

10. Mire figyeljünk

A filmben látható jeleneteket ideális esetben addig forgatják újra, amíg a rendezői elképzelést a leginkább meg nem közelítik. Kevés dolog kerül a képbe „véletlenül”. A kockán látható minden mozdulatnak, kameraállásnak célja van. Nézzünk meg újra, kétszer, háromszor egy-egy filmet, és próbáljunk választ találni arra a kérdésre, hogy miért olyanok benne az egyes képek, amilyenek? Járjunk utána minden közelinek, vágásnak, nagytotálnak. A válasz általában nem mágikus megfejtésen, hanem a józan ész szabályain alapszik. Pl. egy parti bemutatása a nagytotáltól a közelik felé halad stb.

11. Film+zene

Hollywoodi igazság, hogy csak kétféle jó filmzene létezik: az, amit rögtön észreveszünk, és az, amit egyáltalán nem veszünk észre. Minden, ami e kettő között helyezkedik el, az csak pálcalengetés. Példák az első esetre: Nino Rota Fellininek írt zenéi, különösen az Amarcord; Bernard Hermann szerzeményei az Aranypolgárban, a Psychoban és a Taxisofőrben. És a másodikra: Howard Shore észrevétlen kísérete A bárányok hallgatnak-ban.

12. Ha belóg a mikrofon

Ez könnyen meglehet, hogy a mozigépész hibája. Valószínűleg rosszul állította be a kép kereteit. A filmképek általában tartalmaznak egy ún. extra-kerületet körben, mindegyik oldalon, amelyeknek nem lenne szabad látszania. A mozigépésznek a filmvetítés előtt be kell állítania a képkeretet a megfelelő méretre.

13. A végefőcím

Érdemes megvárni végig, bár az utóbbi években készült filmek esetében valóban hosszúra szokott nyúlni. Általában 30 másodperces szokott lenni, de újabban 5–10 percig is tarthat. Bizonyos stílusú filmeknél, főként komédiáknál, újabb gegekre, bakik, elrontott felvételek bevágására lehet számítani.

14. Várjuk meg a videómegjelenést?

Négyféle film létezik:

• Azok a filmek, amelyeket moziban kell megnézni.
• Azok a filmek, amelyeket ráér megnézni videón.
• Azok a filmek, amelyeket előbb vagy utóbb elég megnézni a tévében.
• Azok a filmek, amelyeket sehol, semmikor és egyáltalán nem érdemes megnézni.

A legjobb szabály, hogy sose menjünk D filmre, illetve hogy sose menjünk B vagy C filmre, hogyha megnézhetünk egy A-t. Azt szokták mondani, hogy a „nagyfilmeket”, mint pl. a Schindler listája, Csillagok háborúja, A gyűrűk ura stb. csakis moziban érdemes megnézni, míg a „kisebbeket”, mint pl. a komédiákat (Négy esküvő és egy temetés) meg lehet nézni videón. Valójában az a helyzet, hogy a jobb filmeket, akármilyen méretűek is, először legjobb a moziban megnézni: egy vígjáték esetében az is a szórakozás része, hogy az egész nézőtérrel meg lehet osztani a nevetést.

15. Mikor menjünk

A legtöbb mozi délelőtt kedvezményes vetítéseket szervez. Minden mozira érvényes, hogy kevésbé telítettek hétfőn és kedden. A nagyobb mozik pénztáránál hétvégén sorban állásra is lehet számítani. Tervezzünk ennek függvényében.

16. Hova üljünk

Ha a legnyugodtabban szeretnénk végigkövetni a filmet, üljünk a vászontól kétszer olyan távolra, mint amilyen széles, és a teremnek arra az oldalára, amelyen a legkevésbé frekventált kijárat található. Szintén érdekes kipróbálni a két széksor között futó középső lépcső fokait: ez ugyanis a teremben az egyetlen pont, ahonnan biztosan egyenesen a vászon közepére látunk, és biztosan nem ül előttünk senki.

17. Szimbólumkeresés

Az emberek gyakran kérdezgetik, hogy mit jelent egy-egy kép, mit akar jelképezni a filmben? A helyes válasz: „Számodra valószínűleg semmit, különben nem kérdeznéd.” A jelképek, szimbólumok mindenki számára mást mondanak. Mit jelképez? Rajtad és az elméden múlik.

18. Digital vagy Dolby?

Ez fej-vagy-írás kérdés. De ha az illető filmet high-tech hangrögzítéssel forgatták, érdemes olyan moziban megnézni, amely képes visszaadni a hangzását. A moziban a hangoknak első hallásra nagyon jól kell szólni-uk, de aztán fokozatosan meg kell feledkeznünk róla, ahogyan előrehaladunk a történetben. Ha a film tizedik percében azt vesszük észre, hogy még mindig a hangra figyelünk, akkor valami nincs rendben a hangtechnikával. A dialógusoknak egy középső forrásból kell érkezniük, amely a vászon mögött van elhelyezve. A surround hatás az atmoszférazajokért, zörejekért, a hangeffektekért és a zenéért van. Ha hangosabb, mint a dialógusok, szintén a hangtechnikust kell keresni.

19. Utána

Minden jó film vitákat, nagy beszélgetéseket vált ki. Sokat segíthet egy-egy film utáni, hosszasabb beszélgetés, a részletek felidézése, a benyomások megosztása akkor, ha a filmről később írni szeretnénk, hiszen közvetlenül a megnézés után idézzük fel újra a részleteket, és öntjük szavakba első benyomásainkat.

20. Mitől jó egy film?

Azt mondják, az emberi agyban megoszlanak a funkciók. A jobb agyfélteke felelős a mozgásérzékelésért, az érzelmekért, a színekért és a zenéért. A bal agyfélteke az elvont gondolatokkal, logikával, filozófiával, elemzéssel foglalkozik. Ebből nyilvánvalóan következik a jó film meghatározása: Amíg nézzük, a jobb agyféltekénket foglalkoztatja, és miután véget ér, teljesen leköti a balt.