Talán első hallásra idegennek hangzik a kortárs szlovák film kifejezés, hiszen csehszlovák filmről és cseh új hullámról már hallottunk, de olyanról, ami kortárs is, meg szlovák is, valljuk be, keveset. Pedig itt lenne az ideje, hogy átkacsintsunk a szomszédba, hívja fel a figyelmünket a Budapesten megrendezett filmhét, mert hamarosan szlovák új hullámról beszélhetünk...

1992, Szlovákia különválása után az addig önállóan nem létező, tapasztalatlan szlovák filmgyártásnak szinte a nullából kellett építkeznie. A szlovák film tehát igencsak fiatal, azóta kevés film készült, de a feltörekvőben lévő filmrendező-generáció a hazai népszerűség mellett nemzetközi fesztiválokon is gyűjti az elismeréseket. A filmhét programját ezért úgy alakította a budapesti Örökmozgó Filmmúzeum és a pozsonyi filmarchívum, hogy bemutassák e modern szlovák film legmeghatározóbb jegyeit és állomásait.

A filmek erősen identitáskeresőek, igyekeznek pontos korkollázst bemutatni, értelmezni az elmúlt év történéseit, érzelmeit, és arculatot adni annak, akik és amilyenek ma. Alice Nellis Családi titkok című filmje abszurd roadmovie, amely a nagypapa hamvainak hazaszállítása körüli nehézségek során avat be egy többgenerációs család viszontagságaiba, miközben groteszk humorral mond ítéletet felettük. A Két szótaggal lemaradva akár a szlovák Amélie csodálatos élete is lehetne, egy kis francia új hullámmal megspékelve: egy pozsonyi lány illúziókban sodródik, önmagát és a szerelmet keresve. S ez csak egyike volt azoknak a filmeknek, amelyeket női rendezők álmodtak vászonra. A vidékre költöző zongoraművésznő történetét Michaela Pavlátová mesélte el a Hűtlen játékokban, míg a többgyerekes család viszontagságait bemutató Csend Zuzana Liová munkája. Több film készült koprodukcióban is, ilyen például a Budapesten is forgatott Szökés Budára (r: Miloslav Luther), amely egy izgalmas történelmi-családi freskó tele Közép-Európa lüktetésével és mozgalmasságával. Luther mellett a másik veterán is helyet kapott a programban legújabb alkotásaival, Šulíktól a FIPRESCI-díjas Napos országot és a nosztalgikus-anekdotázó Tájéképet vetítették.

A méltán ünnepelt szlovák dokumentumfilmekből is jutott szerencsére a magyar közönségnek, hiszen a legemberibben talán éppen a Más világok, a 66 évad és társai tudtak közelebb hozni bennünket a szomszédban élő nemzethez, azzal, hogy személyes sorsokba, a helyi történelem egyszerre vidám és tragikus mozzanataiba avattak be.

A rendezvényt a Lettre International folyóirat kortárs szlovák irodalomról megjelentett különszámának apropóján a szlovák irodalommal, felolvasóesttel és lapbemutatóval kapcsolták össze.