Szinte tíz éve boldogítja városunk lakóinak életét a Cabiria filmklub. A szerdánkénti filmvetítések néha kicsúcsosodnak, egy tavaszi vagy őszi filmnapok keretében. Ennek pedig március huszonegyedikén, pénteken kellett elérkeznie, hogy három napig különféle filmekben élhessünk, kifulladásig – videoprojektoros vetítéssel.
Ha valaki eddig még nem tette meg, kutyafuttában határokat léphetett át Hanno Höffer A határon túl című filmjével. „Főhőse” a dagadt postás, aki triciklijével próbál lépést tartani a kor kereskedelmével, társaival a határon túl igyekszik pénzt szerezni Ennek köszönheti tragikus végét, út közben ugyanis találkozik egy méreteiben hozzá passzoló nővel. Szerelmi enyelgésüknek szem- és fültanúi lehettünk, a pásztorórának egy szívinfarktus vetett véget. Hanno Höffer filmje az őt követő alkotásoknak feldobta a labdát, amit Cristian Mungiu A tűzoltók kórusa c. rövidfilmje nem tudott teljesen visszadobni. Élvezhető tizennyolc percet láthattunk, azonban a filmbeli poénokhoz mérten még ez a méret is túl hosszúnak bizonyult.
Rövid szünet után sepsiszentgyörgyi alkotók filmjeire ült be a közönség. Gáspár Csongor „Postcard 1” és „Postcard 2” másfél perces animációi ötletesre sikerültek, ezek után Kolumbán Hanna The Begining of the End című video-art munkája volt látható. Őket Suciu Sándor Trance című filmje, majd Vörös T. Balázs Kerestük, hol jobb élni című dokumentumfilmje követte, amelyben dobrudzsai magyarok sorsát vizsgálta. Így jött el az este. Lakatos Róbert, a Lodzban végzett filmrendező Csendország című munkája zárta az aznapi filmvetítések sorát. A több fesztiválon díjat nyert film egy süketnéma fiú fényképezőgéppel való megismerkedésének története, dokumentarista hatásokkal ötvözve. A fiú determináltsága látott napvilágot, hiszen bármennyire szeretett volna fényképezéssel foglalkozni, mert ösztönösen szép képeket készített, azért „mindenesetre asztalosnak” kellett tanulnia. Merthogy ez az ő életének a rendje. Aztán Fám Erika moderátorként érdekes vitába kalauzolta el a hallgatókat: Lakatos Róberttel és a beszélgetésen megjelent sepsiszentgyörgyi filmkészítőkkel a dokumentumfilm és fikciós film közötti határt latolgatták és keresték. Kiderült, hogy bár a Csendország dokumentumfilmes hatást kelt a képeivel, tulajdonképpen egy generált történettel állunk szemben, hiszen szükség volt egy fényképezőgépre, hogy azt becsempészve a süketnéma fiú családjának életébe elinduljon egy olyan eseménysor, amit érdemes filmkockákra venni.
A szombati nap sokkal nagyobb közönséget vonzott be a vetítések színhelyére, ahogy ez a többnapos rendezvények esetében lenni szokott. A nézők bukaresti játékfilmekkel és rövidfilmekkel ismerkedhettek meg, előbb Bogdan Dumitrescu Ahol hideg a nap című másfél órás alkotása révén, később Mráz Ferenc két blokknyi rövidfilm- és dokumentumfilm-válogatásából – a bukaresti filmfőiskola diákjainak filmjeiből.
Ezek után következett a filmnapok palettáján Mráz Ferenc néhány kisfilmje (Színjáték, Téma és variációk, Vasárnapi séta) és amíg ezeknek a filmeknek a megoldási kulcsait kereste volna a közönség, vetítésre kerültek Ovidiu Mãrgineanu és Cristian Nemescu nagyon kellemes alkotásai. Nemescu mindhárom filmjét (A panelban az emberek élnek-halnak a zenéért, Mihai és Cristina, Történet a C lépcsőházból) modern zenei stílus jellemezte. A rövidfilmek kísérőzenéje szinte egyenrangú volt az érdekesen kihegyezett történetekkel. Az este beszélgetésének moderálását ismét Fám Erika vállalta el, dokumentumfilmről, játékfilmekről, a lengyel, román és magyar filmes iskola különbségeiről beszélgettek, arról, hogy milyen filmes képzéssel vagy technikákkal lehet jó filmet készíteni.
A vasárnap, performanszaival és a Csigalépcső ifjúsági folyóirat bemutatóestjével izgalmasan egészítette ki a filmek világát. Reméljük, hogy folytatása következik.
