Tíz éve, 1994-től működik megszakítások nélkül Sepsiszentgyörgyön a Cabiria Filmklub. Minden év októberétől júliusig hetente vetítésre került egy, de akár két, három film is, ami tíz év alatt több, mint 360 filmet jelent. Egy önszerveződő kis csapat indította útjára a filmklubot: Lázár Zsuzsa, Melkuhn Andrea, Erdő László, Kucza Alpár, Lázár Endre, minden intézményes háttér és folytonos anyagi támogatás nélkül.
Pályázatok segítségével és sok kitartással nemcsak a hetente egy alkalommal sorra kerülő vetítésekben merül ki a klubtevékenység, hanem évente egy vagy két alkalommal megrendezik a filmnapokat. Kezdetben neves filmfesztiválok díjnyertes filmjeit mutatták be, mint a győri MEDIAWAVE, a marosvásárhelyi Alter-Native filmfesztiválokon résztvevő alkotások, később tematikus jelleget öltött, és 2004 decemberében megszervezték az ACCUM Alapítvány (Bukarest) közreműködésével a Legkisebb Spanyol Filmfesztivált, amely egy napig tartott az árkosi kastélyban. A filmnapok nemcsak filmről szólnak, 1998-tól összművészeti rendezvénnyé nőtte ki magát, képzőművészeti kiállításokon, koncerteken, színházi előadásokon, performanszokon vehettek részt a filmbarátok és nemcsak. Az egy-két napos esemény mára már filmhét lett. Tíz éves fennállását a filmklub Európa Filmhéttel ünnepelte. Volt cseh nap, magyar nap, román nap, francia nap, lengyel nap, ahol nemcsak filmeket láthattak az érdeklődők, de részt vehettek beszélgetéseken a meghívott filmes szakemberekkel, kiállítások látogatói vagy esetleg vitaest partnerei lehettek.
A lelkes csapat, amely a filmklub működtetéséért dolgozik, időközben cserélődött, új tagokkal bővült, mint Fazakas Gergely, Pál Vendel Béla, de maradtak az alapító tagok közül is. Melkuhn Andrea az egyike azoknak, akik a legmostohább körülmények között is életben tartották a Cabiria Filmklubot. Őt kértem meg, hogy válaszoljon néhány kérdésre.
A Cabiria a legöregebb filmklub Erdélyben. Minek köszönhető, hogy folytonosan működhetett, hiszen rengeteg problémával küszködött az elmúlt 10 évben?
Elsősorban megszállottság és kitartás kell hozzá, és hinni kell abban, hogy amit csinálsz, az fontos dolog.
Hogyan lehet fenntartani egy filmklubot? Milyen anyagi források és milyen külső segítség kell hozzá?
Folyamatosan pályázunk a Helyi és a Megyei Tanácsnál, a Communitas Alapítványnál stb. De volt, van olyan időszak is, amikor a saját zsebünkbe kell nyúlnunk ahhoz, hogy egy rendezvény létrejöjjön. Ezen kívül fel szoktunk kutatni különböző cégeket, akik segítenek, esetleg reklámszerződést ajánlunk nekik (mely szerint támogatókként felkerülhetnek a plakátunkra).
Nemcsak filmklubot, hanem filmnapokat is tartottatok minden évben a megalakulás pillanatától. Milyen koncepció vezérelte a filmnapok megszervezését?
Az elején nem válogattunk koncepció szerint, hanem amilyen filmjeink voltak, azokból mutattunk be, főleg olyan filmeket, amelyek kimaradtak egy-egy sorozatból, vagy fesztiválfilmekből szelektáltunk. Az utóbbi években Lázár Endre hathatós segítségével ez a helyzet változott, tematikus és műfaji jellegzetességek szerint válogatunk. Filmnapokkor igyekszünk nemcsak filmeket bemutatni, hanem kiállításokat, irodalmi estet, performanszokat, koncerteket is bevonni, és én úgy látom, hogy ezt nagyon szereti a közönség. Például a lengyel filmplakát-kiállítást, a Csigalépcső (ifjúsági folyóirat) közönségtalálkozóját, a fotó- és képzőművészeti kiállítást a helyi fiatal alkotók munkáiból, és a különböző dzsessz és progresszív rock koncerteket nagy lelkesedéssel fogadták.
Beszélj egy kicsit a kezdetekről, arról, hogy kik kezdtetek és hogyan?
1994 áprilisában kezdtük kölcsön kazettákkal, két hónapig Lázár Zsuzsa szervezte a klubtevékenységet, 1994 őszétől pedig én és Erdő Laci, majd csatlakozott Kucza Alpár és Lázár Endre, később pedig Fazakas Gergely lett az egyik állandó munkatársunk. Gyakran segítségünkre van Pál Vendel Béla és Tóth Szabolcs is (utóbbi pályázatírásnál), és téged, Fám Erikát sem szeretnélek kihagyni, mert sokat jelentett számunkra az, hogy számtalanszor felvállaltad a moderátor szerepét a 10 év alatt sorra kerülő szakmai beszélgetéseken. Nagy segítséget jelentett a számunkra, hogy Toró Attila felvállalta, hogy plakátokat készít és szórólapokat. Kezdetben Csíkból, a Kriterion Art Videó Filmklubtól kaptunk kölcsön kazettákat, majd pályáztunk és vásároltunk saját szalagokat.
Sokat költöztetek? Milyen változásokat hozott egy-egy költözés?
Minden egyes költözés új embereket hozott magával, valamint néhány régi klubtag elpártolását is.
Kik járnak a filmklubba? Hogyan válogatjátok meg a filmográfiát? Milyenek a visszajelzések a nézők, klubtagok részéről?
Többnyire fiatalok, főleg diákok járnak (16-35 évesek), de nemcsak, néha eljön a 40-es korosztály is. A filmeket főleg rendezők szerint válogattuk ki, de volt olyan is, hogy színészek vagy akár témák szerint, mint például titkok és hazugságok, rizsporos intrikák, szép napok stb. Egy kicsit izgultunk legutóbb, amikor az iráni filmsorozatot elindítottuk, mert nem voltunk benne biztosak, hogy lesz elég érdeklődő. Az első héten csak 6 néző volt, de aztán a következő hetekben megugrott ez a szám 20-ra, és ne felejtsük el, hogy májusban, illetve júniusban elég nehéz filmklubba csábítani a nézőket. Télen például az Almodóvar-sorozat vetítéseire átlag 50-60 ember járt hetente. A visszajelzések elég jók.
Milyen terveitek vannak?
Elindítottunk egy projektet a május 8-14. között szervezett Európa Filmhéttel, amit folytatni szeretnénk. Két-három havonként egy-egy ország filmművészetét mutatnánk be, például lengyel napokat szerveznénk, amely nemcsak filmről, hanem zenéről, képzőművészetről, különböző kiállításokról is fog szólni.
