A tavalyi Európa Filmnapok sikerén felbuzdulva a tizenegy éve működő Cabiria Filmklub szervezői úgy döntöttek, idén a márciustól októberig terjedő időszakban külön-külön hétvégét szentelnek az egyes európai nemzetek filmművészetének. Ennek a projektnek volt az első állomása a Cseh Filmnapok, amely a bukaresti Cseh Intézet és a prágai FAMU filmiskola segítségével valósult meg, március 18–20. között. A rendezvénysorozat német filmes hétvégével folytatódik majd.
A cseh filmnapok megnyitójára a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház előcsarnokában került sor, ahol Alphonso Maria Mucha (1860-1939) cseh plakáttervező-művész reprodukcióit láthatta a közönség. A bukaresti Cseh Intézet munkatársa, Stephanka Litecka megnyitóbeszédében elmondta, hogy a cseh származású művész Párizsban élt és alkotott, munkáira az akkoriban híres Sarah Bernhardt figyelt fel, és ő ajánlott többéves szerződést neki. A színésznőnek készített plakátjaival Mucha egy csapásra lett híres és tört be a párizsi művészvilágba, neve hamarosan egyet jelentett a francia art nouveau-val. A szentgyörgyi reprodukciók témája a nő, a plakátokon a báj, a kellem, a vágy, a szerelem képei jelennek meg, a nőiség Mucha kedvelt témája volt.
A program a Míves Házban, a vetítések színhelyén folytatódott, ahol a Kytice (Vadvirágok) című film, FA Brabec alkotása kápráztatta el hazai premierként a nézőket. A csodálatosan fényképezett, hét balladából álló történet szerelemről, vágyról, szenvedélyről, megszállottságról mesél, olyan alapvető emberi érzésekről, amelyek lényegüket tekintve sosem változnak. És teszi ezt olyan módon, hogy a néző figyelmét egy pillanatig sem hagyja lankadni, színpompás, barokkos látványvilágával, zenéivel, versbetéteivel hetven perc erejéig a vetítőteremben ülőket székükhöz szögezte. Ehhez nem utolsósorban a film kiváló Dolby Surround hangzása is hozzájárult. A vetítést követően, hogy a kocsmahangulat se hiányozzék, a Free Connection jazz-zenekar szolgáltatta a muzsikát az André Clubban, nemcsak a filmkedvelőknek, hanem mindenkinek, aki arra tévedt. A második napon a vetítés FAMU-filmekkel kezdődött. Az 1947-ben létrehozott prágai filmiskola egykori diákjai között olyanokat találunk, mint Milos Forman, Agnieszka Holland, Vera Chytilová, Jan Sverák, Ivan Passer, Coran Paskaljevic vagy Emir Kusturica.
A két csehországi meghívott, Lenka Mikulova hangmérnökhangvágó és Gustav Novotny amatőr filmes tekintélyes mennyiségű főiskolás filmet hozott magával, ebből válogattak össze a szervezők három, egyenként kb. negyven perces blokkra való rövidfilmet. Az első blokkban öt, különböző stílusú és technikai eszközt használó alkotás volt látható, három 16-35 mm-es film fikciós-kísérleti és két animációs film. A blokkot követő beszélgetésen a fő téma a The Swan (A hattyú) című kísérleti film volt, ahol mintegy tizenkét percen keresztül egy törött szárnyú hattyú látható, ahogyan vízörvénybe kerül, majd újra és újra besodródik egy gát lezuhanó víztömege alá, láthatóan a kimerülés/pusztulás szélén áll. A film végén újra látunk egy úszkáló hattyút, ám azt egy, a svenkelő kamera útjában álló fának köszönhetően már nem lehet eldönteni, hogy ez ugyanaz a madár-e. A drámai zene a furcsa, érthetetlen esemény szemlélését még inkább aláhúzza. A film eredetisége a jó időben jó helyen lenni, figyelni és forgatni jelenségnek volt kitűnő példája – amatőr filmesek, figyelem...
A második blokkban a kísérleti filmek kaptak nagyobb szerepet. Legtöbbjük Super 8-as filmre forgott, erre az amatőr filmformátumra, ami azért mégis az egyik legjobb eszköz ahhoz, hogy egy kísérleti film hangulatát közvetíteni tudja. Ezekre a filmekre jellemző a nagyfokú személyes hangvétel, amint azt cseh meghívottak is megerősítették. Ebből a blokkból leginkább az Into the Rowan Tree című, Super 8-ra forgatott, enyhe szépiaszűrőkkel dolgozó film méltó az említésre. A középen elvágott (!) film végtelennek tűnő utazás, a természeti környezetből „be a városba", az indusztrializált világba, az utak, gyárak, tűzfalakon virító graffitik közé. A képeket a magányosság érzése hatja át. És végig szól egy szirénahang, vajon miért? A harmadik blokk filmjei közül a Nights of Blue volt talán a legérdekesebb alkotás, a kb. félórás fikciós film egy fiatalember szexuális identitáskeresését, bolyongásait mutatja be a transzszexuálisok szubkultúrájának a világában. A Daniel Cerny által rendezett film témájának kiválasztásában, színeiben, zenéiben egy picit Almodóvart idézi. A tabu viszont egyelőre tabu marad.
A rendezvény második napját Vladimír Morávek Unalom Brnóban című egész estés filmje zárta. Csehország második legnagyobb városában mindenkit a szex érdekel. Van, aki csak fantáziál róla, van, aki közel kerül hozzá, van, aki meg is kapja, amit akar, van, aki a mazochizmust űzi, és így tovább a végtelenségig. Főhőseink pedig, Sanda és Olinká évek óta készülnek a „nagy eseményre", és miután rengeteg szerelmes levelet váltottak, Sanda, nemi kérdésekben tapasztaltnak mutatkozó fivére társaságában felutazik Brnóba, hogy együtt töltse a lánnyal az éjszakát. Az idegesen cigarettázó és szurkoló barátnőknek és egy altatóval beadagolt anyukának köszönhetően a dolog meg is történik, annak rendje és módja szerint. Ámde a rengeteg humorral fűszerezett, jól induló történet a fiatalok mámoros éjszakája után megállapodik, nem nagyon tud mit mondani. Egy kicsit a tragédia határán is egyensúlyozó komédiáról van szó (az ellenpontozáson túl, szándékosan vagy nem), ugyanis a főhősök bárgyú karaktere túlságosan erősre sikeredett, szinte tragikus, ennyire együgyű emberek talán nem is léteznek. Sőt a film a végén tényleg bekövetkezik a tragédia, ugyanis egy magányos pszichológusnőbe (!) reménytelenül szerelmes, lerészegedett színházi statisztát autójukkal halálra gázolnak a hajnali utcán a korán kelő és fáradt fuvarosok, akik egész éjszaka egy bárban fantáziáltak a nőkről és a szőke pultoslány kebleiről...
A filmnapok harmadik és egyben zárónapján az előre kiadott programtól eltérően vasárnap délután a vetítésre ellátogatok Jan Sverák rendező önéletrajzi témájú filmjét, az Elemi iskolát tekinthették meg, este pedig Jan Hrebejk 2002- ben készült filmje, a Pupendo következett. Az utóbbi film két prágai család életét követi végig az 1980-as években. A két család a kommunista rendszerben való megélhetés különböző módozatait választotta, miközben megpróbálnak hűek maradni önmagukhoz. A két film között pedig a rendezvény részeként, színezőelemként, kissé hagyományként is a Csigalépcső című helyi ifjúsági lap közönségtalálkozójára került sor, a Tsigantológia című lapszám megjelenése alkalmából, amely válogatás az utóbbi három év írásaiból. A jelenlevő szerkesztők-firkászok (Szonda Szabolcs, Béres Károly, Toró Attila, Váry O. Péter és Willmann Walter) mintegy másfél óra alatt rengeteg humorral és „beszólással" fűszerezve beszéltek azokról a fontosabb témákról, amelyek a lap utóbbi számaiban megjelentek: Európa, európaiság, a balkán, illetve a „mi? magyarok?". Érdekes módon az ezekhez a témákhoz kötődő írások nagy része a nyugati, európai életszemléletet és életstílust, a pénzközpontúságot stb., vagyis a „szép, új világ" minden velejáróját szkeptikusan, sőt elutasítóan szemlélte, amin érdemes elgondolkodni. Már csak azért is, mert ezen írások szerzői között nemcsak sepsiszentgyörgyieket, hanem budapestieket vagy akár strasbourgiakat is találunk...
A háromnapos rendezvény esténként természetesen a kocsmában ért véget (mint a filmes rendezvények általában), természetesen söröskorsók társaságában, hogy a szervezőkrésztvevők ne csak filmekkel tisztelegjenek a csehek előtt, hanem kedvenc italukkal is: Egészségünkre! Nazdravíj!
