Az idei Astra Film Festnek szinte közhelyévé vált az, hogy milyen sok diákérdeklődő fordult meg a rendezvényen. A filmkészítők, a zsűritagok és a résztvevők egyaránt nyugtázták – kellemesen meglepődve –, hogy mekkora a fiatal utánpótlás.

Michael York zsűritag a sajtótájékoztatón az antropológusok csoportját egy törzshöz hasonlította, és amikor a Nagyszeben összegyűlt ifjakat a londoni szaktekintélyekhez hasonlította, a romániai dokumentumfilmezést illetően hízelgő jóslatokba bocsátkozott. A Sony cég a fesztiválon elindított egy workshopot: az üzletemberek kifizetődőnek tartották, hogy egy dokumentumfilm elkészítésének erejéig az egyetemisták rendelkezésére bocsássák korszerű felszereléseiket.

Kató Csilla fesztiválszervező a szekciók ismertetésekor hangsúlyozta, hogy kezdetben nem létezett az Astrán diákfilmes szekció, mostanra pedig ez az egyik legszínesebb kategória.

A három díjazott diákfilm másik közös vonása, hogy mindenik hölgyalkotók műve. „Magyarországon még mindig nem szeretnek női operatőrrel dolgozni, ezen a téren komoly a diszkrimináció. Egy nő nem tévedhet ebben a szakmában” – így Trencsényi Klára, az Az angyalcsinálók operatőre. (A film rendezője a holland Astrid Bussin.) Nagyrév az arzénes falu, ahol az 1920-as években titokzatos módon sorozatosan haltak meg a férfiak. A hatóságok kiderítették, hogy a felségek módszeresen megmérgezik uraikat. A témának ismert a játékfilmes feldolgozása (Pálfi György: Hukkle). „Mi megpróbáltuk egy egész más kontextusba elhelyezni a történetet. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan él tovább a gyilkosságoknak az emlékezete, nem arra, hogy miért történtek meg.” A falubéliek kezdetben elutasították a stábot, ezért a készítők arra építették a filmet, hogy ők diáklányok: egyrészt vizsgafilmet készítenek, és ehhez szükségük van a helybéliek személyes történeteire, másrészt nők, akik kíváncsiak rájuk, és készek végighallgatni mindenki változatát.

Alyssa Grossman Terepe a vărateci kolostor apácáinak életvitelét követi nyomon. A formális és informális interjúkból fény derül néhányuk múltjára és ottlétük okaira, valamint arra, hogy hogyan irányítja életüket az engedelmes szolgálat.

Cristi Puiu rendező, a fesztiválon zsűritag, feszegette, hogy mivel indokolható a hazai filmesek dokumentumfilmmel szembeni ellenérzése. Véleménye szerint a filmtermelés sikeréhez nem csak az anyagi fedezet szükséges, hanem mindenekelőtt az, hogy az egyes alkotók bátran felvállalják műveiket. Kincses Réka nyertes filmje, a Balkán Bajnok mindezt cáfolva méltó válasz Cristi Puiu megállapításaira. A diáklány őszinte filmet forgat, melynek főhőse saját édesapja. A film íve a rendezőnő belső útját követi, egy elmozdulás a múlt eseményeinek tényfeltárásától az apa jelenlegi konfliktusainak rajzáig. Mindvégig oszcillál személyesség és politikum között. A néző percek alatt megfeledkezik a kamera közvetítéséről, amikor pedig már a rendezőnő is képben és helyzetben van, könnyűszerrel elfogadja, hogy mindez élesben megy. És csakugyan. Legközelebb pedig jövőre, ugyanott, ugyanakkor.

A díjazott filmek

• Nemzetközi: Luxembourg-díj: Just Married (r. Ayelet Bechar)
• Made in Romania: A British Council díja: Satul şosetelor (r. Ileana Stănculescu);
• Az Astra Film díja: Balkán bajnok (r. Kincses Réka).
• Közép-Kelet Európa: Deventer-díj: Bride Kidnapping in Kyrgyzstan (r. Petr Lom);
• A Duna Tévé díja: One Day In People Poland (r. Maciej Drygas)
• Diák: A TVR díja: Into the Field (r. Alyssiei Grossamn);
• A CNC díja: The Angelmakers (r. Astrid Bussink)
• Nagyszeben 2007 Európa Kulturális Fővárosa díj: Koriam’s Law And The Dead Who Govern (r. Gary Kildea, Andrea Simon)
• Legjobb európai film díja: Here We Are (r. Jaroslav Vojtek)