Publicisztika | Arany Medve: 6,34 pont Publicisztika | Arany Medve: 6,34 pont

Arany Medve: 6,34 pont

Címlapsztori lett az elmúlt napokban Romániában A gyermek fekvése (Poziţia copilului) című film sikere, és nagyon helyes, hogy így történt. Románia az egyetlen kelet-európai ország, amelynek a filmművészetét szakadatlanul díjazták az elmúlt 7–8 év során a világ legnagyobb fesztiváljain. Very fashionable vagyunk, amilyen csupán az argentin mozi, a görög vagy az iráni volt a 90-es évek elején. Esettanulmányok témái lettünk, és a keleti blokk sok országa, köztük Csehország és Lengyelország is, próbálja kideríteni, mi a román filmes boom titka. „What’s the secret formula? – kérdezte még 1997-ben az amerikai filmkritikus Lee Marshall.

Vajon egy már bevált stílus alkalmazása lenne, vagy az ügyes román lobbi dolgozza meg az összes létező nemzetközi zsűrit és bíráló bizottságot? Vajon csak a jól kidolgozott forgatókönyvek és a kiváló színészek a hibásak, vagy több lehetőségről és kedvező körülményekről is beszélünk? Hát nem. Minden néhány különleges egyéniség tehetségére vezethető vissza, és arra, hogy ők képesek kiváló filmeket készíteni, ráadásul a semmiből. Ugyanazon Marshall következtetése szerint: a román filmgyártás „cash-poor but ideas-rich”.

Románia ugyanakkor az az európai ország, ahol a népesség számához mérten a legkevesebb moziterem működik. 0,89 mozi esik 100 000 lakosra, ez a szám Bulgáriában 1,85, Horvátországban 2,66, Magyarországon 3,94, Szlovákiában pedig 4,57. A filmnézők és a teljes lakosság számának arányában Románia a sereghajtó: egy főre mindössze 0,40 mozilátogató jut. Van 241 mozitermünk, amiből 120 rendelkezik digitális technológiával, s ebben a kategóriában is az utolsók vagyunk Európában. Bár a román film iránti belföldi érdeklődés fokozatosan növekedett az utóbbi két évben, az országon belül a filmjeink nem bírják átlépni a 100 000-es nézőszámhatárt. 2012-ben a román filmekre mindössze a nézők 1,8%-a volt kíváncsi, míg például Bulgáriában a bolgár filmekre az össznézőszám 8,8%-a, Szerbiában a szerbekre a nézők 9,3%-a, Csehországban pedig a cseh filmekre az összes néző 30,3%-a váltott jegyet.

Azt hiszem, a fenti számok eléggé ékesszólóan jellemzik a román film „pozícióját”, mint egy gyerekét, akit egyetlen kormány sem akart magának, és akit folyamatosan kínoz az az intézmény, amelynek gondot kellene viselnie rá: a Román Országos Filmközpont (Centrul Naţional al Cinematografiei / CNC). Senki sem igyekezett idejében felépíteni egy fenntartható filmgyártást, aminek erős intézményei legyenek, élükön szakemberekkel. Tapsvihar fogadta az utóbbi 10 év összes díját, kitüntetéseket adtak át, a rendezők a hónap hőseinek érezhették magukat, aztán nem történt semmi. A tudatlanság és a közöny miatt a román film (amit egyébként sem állami forrásokból támogatnak) az elmúlt években több mint 5 millió eurót vesztett, amiből sok új filmet lehetett volna csinálni. Eugen Ionesco világában élünk: miénk a legtöbbször díjazott európai filmművészet, ami ugyanakkor a legszegényebb is.

A változtatásokra képtelen CNC pedig most ráteszi a mancsát a Medvére, felborzolja a tollait és kijelenti a Digi24 tévécsatornán a főigazgatója, Eugen Şerbănescu úr hangján: „Eléggé intelligensek voltunk ahhoz, hogy támogassuk [a díjazott filmről van szó], megnyitottuk előtte a kapukat az utófinanszírozás felé.”

A véletlen úgy hozta, hogy egy vagyok A gyermek fekvése című projekt producerei közül még a kezdeti fázisok, 2010 óta, amikor a forgatókönyv éppen elkészült, úgyhogy pályáztam vele a CNC által meghirdetett forgatókönyv-versenyen. Úgy tűnt, a CNC ugyanazon vezetőségét egyáltalán nem zavarja az, hogy a forgatókönyv 6,34-es pontszámot kapott a forgatókönyveket értékelő bizottságtól. A bizottság 5 tagja közül kettő 4-est adott rá, a harmadik 7-essel értékelte, a többiek pedig 8-asnál nagyobb jegyeket adtak. Ez azonban természetes volt. A Lăzărescu úr halála (Moartea domnului Lăzărescu) szintén 4-eseket kapott a pályázaton, úgyhogy a mi projektünk (amelynek ugyanaz a Răzvan Rădulescu volt a társ-forgatókönyvírója) csupán megerősítette filmgyártásunk „jól bevált” gyakorlatát. A CNC-féle „intelligencia” eredményhirdetéskor (további pontszámok hozzáadása után) a projektet másodikként „hajította” a vonal alá. A gyermek fekvése sokkal rosszabbul végzett, mint az Ultimul corupt din România (kb.: Az utolsó romániai korrupt, r. Sergiu Nicolaescu), az A doua şansă (A második esély, r. Geo Saizescu) vagy a Bonded (r. Mo Ramchandani). Bő 8 hónappal e kudarc után, szükséges és hasznos sajtókampány nyomán, a rendező Călin Netzer mértéktelen önuralmának és meggyőzőerejének köszönhetően a film anyagi forrásokat szerzett.

Láttam Şerbănescu urat Berlinben, a gálünnepségen, egy sorban ülni a film alkotóival. Nem bírtam felfogni, mit keres ott és miért volt muszáj meghívnia a „fekvéses” csapatnak, de ez már más kérdés. Megszoktuk már, hogy látjuk, amint az új hullám minden filmjének sikerére spekulál, hogy megerősíthesse pozícióját a román filmgyártás csúcsán.

Egy egyszerű matematikai számítás kimutatja, hogy Şerbănescu mandátuma idején (2007–2012) a nagyjátékfilmek finanszírozására szánt teljes összegből több mint 26 millió lej ment el fesztiválokon díjazott vagy/és országos közönségsikernek örvendő filmekre, míg további 19 millióval támogattak 18 olyan alkotást, amit sehol sem forgalmaztak, ami soha egyetlen díjat sem nyert, közönségsikerük hiánya pedig drámai volt: kevesebb mint 1000 néző filmenként. Vagyis ahelyett, hogy a mozikat modernizálnánk, az archívum régi filmjeit restaurálnánk, vagy támogatnánk még 10 kezdő filmest, a CNC inkább ajándékba adott 4 millió eurót néhány hiába-filmre, senkinek sem szóló filmre.

Liviu Iolu írta nemrég az Adevărul napilapban: „El a mancsokkal az Arany Medvétől” (Jos labele de pe Ursul de Aur). Színigaz. Fordulóponthoz érkeztünk, egy generáció utolsó esélyéhez, hogy elfogadja: vagy változtat valamit radikálisan, rendszerszinten a román filmművészetben, vagy beérhetjük azzal, hogy 4–5 évente csinálunk filmeket, miközben végignézzük egy olyan rendszer agóniáját, amelyet képtelenek vagyunk megreformálni.

[Fordította Buzogány Klára. A szöveg eredeti, román nyelvű változata]

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg