Első alkalommal került sor egy rövidfilmes workshopra az AlterNative Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál keretén belül idén november 6–8. között. A workshopot a Maros megyei MADISZ és a Színházművészeti Egyetem szervezte. „Ez az első olyan filmfesztivál, amelynek saját filmje van” – jegyezte meg Tobias Frühmorgen a vetítés előtt.
A műhelyvezető Tobias Frühmorgen volt, aki asszisztensével, Páll-Gecse Ákossal együtt irányította a 15 fős csapatot. A workshopon készített rövidfilm bemutatására is sor került fesztivál díjkiosztó ünnepségén, élőzenei kísérettel. „Ez az első olyan filmfesztivál, amelynek saját filmje van” – jegyezte meg Tobias Frühmorgen a vetítés előtt.
A workshop felhívásában az állt, hogy egy német 1920-as évekbeli expresszionista némafilm remake-jét fogja elkészíteni az összetoborozott stáb. A stábba való jelentkezésnek a részvételi díjon túl nem voltak különösebb kritériumai, bárki jelentkezhetett. A workshop résztvevői Temesvárról, Jászvárosból, Kolozsvárról érkeztek, meg természetesen Marosvásárhelyről. Legtöbbünket a kíváncsiság vonzott a műhelymunkára: hogyan lehet ma egy némafilmes jelenetet újrajátszani, hogyan lehet expresszionista díszleteket varázsolni három nap alatt, milyen szerepek lesznek, és melyik expresszionista némafilm lesz az, amivel foglalkozni fogunk? Feltételezhetően a technikai felszereltség miatt nem expresszionista film mellett döntöttek a műhelyvezetők, hanem egy, a résztvevők által megkonstruált történet elkészítésének kapcsán próbáltak filmes gondolkodásmódot, animációs technikát és vágást tanítani, ugyanakkor összetartani a stábot.
A műhelymunka 1920-as évekbeli kísérleti filmek megtekintésével és részletes elemzésével indult. A filmek közül Hans Richter Ghost Before Breakfast (1928) című némafilmjét néztük meg legtüzetesebben: milyen snittekből építkezik, milyen történetet, esetleg történeteket próbál elmondani. A snittek kapcsán szabad asszociációval, interpretációs kísérletekkel ötleteket gyűjtöttünk. Ezeket az ötletmorzsákat, mikrotörténeteket próbáltuk meg egyetlen narratív szálra felfűzni, hogy végül egy rövid, de kerek, lezárt történet legyen. Nagyon érdekes volt, ahogy a körülbelül kétórás ötletbörze után egy közös történetté sikerült gyúrni az elhangzott ötleteket, történeteket.
Abban kezdettől szinte egyértelműen megegyeztünk, hogy „akkor legyen a kalap a főszereplő”, viták a részletkérdésekkel kapcsolatban voltak csak. Próbáltunk egyszerűségre törekedni. A filmben megjelenített történet könnyed, egyszerű: egy kalap vándorlása, önálló élete. Folyamatosan figyelmeztettük egymást már a történet megírásakor, hogy könnyen érthető filmet szeretnénk, a lehető legegyszerűbb módszerekkel. A legnagyobb vita a nap vége fele akörül kerekedett, hogy milyen módszerrel készüljön az animáció, de ebben is sikerült egyezségre jutni.
A második napon a forgatásra is sor került, amit mindenki türelmetlenül várt. Többé-kevésbé zökkenőmentesen sikerült is az előző napon megbeszélt helyszíneken leforgatni a szükséges anyagot. Két csapatban dolgoztunk a forgatás során: a színészekkel kapcsolatos jelenetek leforgatásával foglalkozók, illetve az animációs csapat, amely próbált „életet adni” a kalapnak. Két hasonló kalapra volt szükség, hogy a két csapat külön is dolgozhasson.
Az animálással kapcsolatban sok improvizációra volt szükség, ezeket a jeleneteket nem dolgozhattuk ki előre, mert a mozgást a helyszínekhez alkalmazkodva kellett kikísérletezni. Este már rendszerezni is kezdtük a bedigitalizált anyagot a csoport egyik részével, míg a többiek ugyanabban a stúdióban egy újabb animációs jeleneten dolgoztak. Kiderült, hogy egy fél napunk marad a vágásra, mert a zenészeknek ismerniük kell a filmet ahhoz, hogy a zenét a bemutatóra el tudják készíteni hozzá. Ekkor született meg az a döntése a csoportnak, hogy két jelenet esetében is utómunkára van szükség, de az addigi vágott verziót átadtuk a zenészeknek. Négy óra alatt született meg a film zenéje, míg a stáb tovább vágta a filmet. Kivetítőn néztük a munkafolyamatot vágás közben, ami lehetővé tette azt, hogy mindenki elmondja észrevételeit a történetkonstruálással, snitthosszal, ritmussal és vágópontokkal kapcsolatban. A vetítés számunkra is különleges ajándék volt, mivel akkor nézhettük először a filmet hangjával együtt.
Különleges élmény volt, három nap alatt egy kamera és egy fényképezőgép segítségével egy kisfilmet elkészíteni. A stábból néhányan továbbra is terveznek együtt dolgozni, ami nem kis teljesítmény ilyen rövid idő alatt.
