Szerepel minden idők legjobb vígjátékainak listáján (nagyjából bárki állítja azt össze), de beválogatták minden idők legviccesebb forgatókönyvei közé is. Főszereplőjét Dustin Hoffman találta ki, mégsem volt biztos abban, hogy merje vállalni a szerepet. Itt az Aranyoskám (Tootsie, 1982) – egy felhőtlenül szórakoztató válasz az „és milyen filmet nézzek ma este?” örök kérdésre.
- Dustin Hoffman a Kramer vs. Kramert (1979) forgatta (amire kapott is egy Oscar-díjat), amikor úgy érezte, válófélben levő szereplőjének nemcsak férfi, hanem női oldala is van. Eljátszott a gondolattal, hogy hogyan lehetne egy filmben férfit és nőt is játszani. Az előkészítés évekig tartott a rengeteg ötletelés, forgatókönyv-, rendező- és szereplőgárda-verzió miatt, míg végül a mozikba került az Aranyoskám.
- Hoffmann egy színészt alakít benne, akinek lassan felkopna az álla, ha nem bújna női gúnyába. A bajok persze ezzel közel sem oldódnak meg: megtetszik egy férfinak, miközben maga is beleszeret gyönyörű kolléganőjébe. Hoffman később elmondta, hogy ő is találkozott casringokon ugyanazokkal a botcsinálta magyarázatokkal, amikkel a filmbeli Michaelt elutasítják..
- A szereplők között négy Oscar-díjas (Dustin Hoffman, Jessica Lange, Geena Davis, Sydney Pollack) és négy Oscarra már jelölt színészt (Teri Garr, Bill Murray, Murray Schisgal, Charles Durning) láthatunk. A filmet magát 10 kategóriában jelölték Oscarra, de nem Hoffman, vagy a rendező, Sydney Pollack, hanem a mellékszereplő Jessica Lange kapott érte szobrocskát.
- A film eredeti címe Would I Lie to You? lett volna, de Hoffmann nem hagyta közhelyesíteni dédelgetett ötletét. A Tootsie könnyebben megjegyezhető, bár a háttere nem világos: egyes források szerint Hoffman anyukájának a kutyáját hívták így, mások szerint kettejük közös, gyerekkori játékának egy mondatából származik („How's my tootsie wootsie?”)
- Hoffman igazi profi. Bár a Dorothyvá váló Michael figuráját ő találta ki – és Dorothyt állítólag saját anyjáról mintázta, aki a forgatás idején már halálos beteg volt –, a forgatókönyvírók is rászabták, egyáltalán nem volt biztos abban, hogy el fogja tudni játszani. Vissza is utasította (a szerepet felkínálták Michael Caine-nek, Peter Sellersnek és Dudley Moore neve is szóba jött), míg egy próbafelvétel alkalmával végre meg nem győződött arról, hogy képes lesz hitelesen – és nem parodisztikusan – alakítani egy nőt. Alaposan meg is gyötörte a szerep: az akkor 45 éves, nős színész állítólag átértékelte a nőkhöz való, korábbi szexista viszonyulását.
- Hoffman számára Dorothy hangja volt a legnagyobb kihívás. Déli akcentust adott neki, mert azt nőiesebbnek találta, egyébként Kramer vs. Kramerbeli partnerével Meryl Streeppel gyakorolt (A vágy villamosa Blanche-ának szerepét olvasta fel neki). A producerek ugyanakkor a Hollywoodban jól ismert transzvesztita színésznőt, Holly Woodlawnt is megbízták, hogy segítsen Hoffmannak megtanulni a nővé válás „művészetét”.
- Hoffman nem csupán a kamera előtt gyakorolta, milyen nőnek lenni: a szereplőt a hétköznapokban is tesztelte: lánya iskolai ünnepségére Dorothy nagynéniként ment el, majd egy liftben merészen flörtölt José Ferrerrel, aki utána megrökönyödve kérdezte, hogy „ki volt ez az undorító nőszemély?” Annyira hitelesen begyakorolta a dolgot, hogy a stáb azt beszélte, a színész „sokkal kedvesebb volt nőként”, mint férfi ruhában.
- A viselkedésen túl, Dorothy szerepéhez hiteles jelmezre is szükség volt. Hoffman minden alkalommal két órát töltött a sminkben, szőrtelenítették a lábát, a karját és az ujjait, kifeszítették az arcbőrét és finomabb formájú műfogsort kapott. A vikszolás nem volt azonban tartós, a színész csak három-négy órát forgathatott egyszuszra.
- A jelmezhez egy pár, egyenként 175 dollárt érő műcici (maszektómia után használatos protézis) és egy szemüveg is tartozott – utóbbi az operatőr, Owen Roizman nagy szomorúságára. A szemüveg lencsét ugyanis nehéz úgy filmezni, hogy ne tükröződjön benne valami oda nem tartozó – viszont az okuláré egyértelműen nőiesebbé tette Hoffman külsejét. A megoldást egy különleges, türöződésgátló Panavision-spray jelentette korábban kameralencsékre használták a lefilmezett tárgyak fényáteresztő képességét javítandó.
- A film rendezője, producere és egyik kulcsszereplője (Michael Dorsey ügynöke) Sydney Pollack volt, aki pedig indulásból nem akart sem rendezőként, sem színészként részt venni a film munkálataiban. Hoffman meggyőzőképességére volt szükség, hogy mindebbe belemenjen. A színész sztrájkba lépett, nem volt hajlandó tovább dolgozni, amíg Pollack el nem vállalta a mellékszerepet, és rózsacsokrokat küldözgetett neki naponta ezzel az üzenettel: „Kérlek, légy az ügynököm. Szeretettel, Dorothy.” Ennek ellenére kettejük viszonya annyira viharos volt, hogy minden apróságon összeszólalkoztak, és soha többet nem is dolgoztak együtt: Pollack lemondta az Esőember (Rain Man, 1988) rendezését is.
- Hoffman ragaszkodott ahhoz is, hogy Bill Murray játssza filmbeli barátját – ezen is összebalhézott Pollackkal. Murray a dialógusok nagyrészében egyébként improvizált, de nem emiatt nem került fel a neve a filmindító stáblistára: nem akarták, hogy az Aranyoskám “csak egy újabb Bill Murray-film” legyen a Meatball (1979) és a Caddyshack (1980) után.
- És végül, mert mindig kedves bónuszt jelent egy-egy cameó: az Aranyoskámban felbukkan Andy Warhol, a filmkritikus Gene Shalit és Sydney Pollack fivére, Bernie is, aki egyébként jelmeztervezőként működött együtt a csapattal.
