Opusz a félelemről – Daniel Myrick - Eduardo Sánchez: The Blair Witch Project / Ideglelés - The Blair Witch Project

2001. május 15.

Az áldokumentarista stílusban tálalt film briliáns példája annak, hogy kellőképpen alkalmazott mar­ketingeszközökkel majd' minden eladható. A film szinte születése óta piaci árucikk, nézőszámtól és bevételtől függő iparág, amit menedzselni, elővezetni, reklámozni szokás.

Ez itt a reklámfilm helye! – A reklámfilm, a stílus és a giccs

2001. április 15.

„…mindenki menekül előle - a giccs a művészet világában sértés - s mindenki visszatér hozzá. A művész is, aki enged a többé-kevésbé pontosan felmért közönségízlésnek, meg a néző is, aki élvez és értékel¹.” Aki fáradt passzivitással ragadt már ott valaha a tévéképernyőről egyre erőszakosabban magánszféránkba tolakodó reklámblokk előtt, az bizonyára első olvasásra ráérez Moles cáfolhatatlan aforizmájára.

Emészthető metanyelv – Tarantino előtt. Tömegfilm a nyolcvanas években. Szerkesztette: Nagy Zsolt Új Mandátum kiadó, 2000.

2001. január 15.

A populáris művészetről való diskurzus évtizedekkel ezelőtt divattá, mára megkerülhetetlenné vált. Szakirodalmának kulcsszavai a tömegigény, a nézettség, a művészfilmből átvett, popularizált motívumok, technikák.

Szamurájok bölcsessége – Jim Jarmusch: Ghost Dog - The Way of the Samurai / Szellemkutya

2000. december 15.

“A szamurájhoz méltó élet kulcsa a halál, a szamuráj élete minden napján halottnak tekinti magát” – szabja meg élettörvényként a Hagakure, a teljes elvonultságban élő főhős bibliája. A jarmuschi film kulcsa az általános vallási etika szerinti elfogadó viszonyulás a halálhoz: az élet teljességében való megélhetőségének egyetlen szamuráji lehetősége halálként értékelni az életet s eljövendő életként a halált.

Gyerekcipő – Jon Turteltaub: The Kid / A kölyök

2000. november 15.

Miért narancssárga a Hold telehold idején? Nos, aki erre az egyéb kontextusban talán izgalmas kérdésre szeretne választ kapni, a legjóindulatúbb jelzővel is csak gyermetegnek titulálható „alkotás" végigunatkozása helyett lapozzon fel inkább egy asztrológiai lexikont.

Hatás-zavar – Dominic Sena: Gone in Sixty Seconds / Tolvajtempó

2000. október 15.

Tolvajtempó – a magyar fordítás véletlenül a film meghatározó stílusjegyére, egyszersmind a gyengéjére tapintott: a tempó. Ami az akciófilm akciódús eseményeihez igazodva gyors, pörgő, sőt ezúttal túlpörög önmagán. A képek – különösen a ritmust mintegy kijelölő kezdőképek – akár egy optikus szaküzlet elrettentő szemléltető eszközei is lehetnének, szemizmokat betegítően, követhetetlenül felgyorsítottak.

Egy elcserélt élet kínja és gyönyöre – Anthony Minghella: The Talented Mr. Ripley / A tehetséges Mr. Ripley

2000. augusztus 15.

Hogyan változtatja meg Tom Ripley életminőségét, egyéniségét és pozícióját abban a hierarchikus világrendben, amelyben behelyettesíthető fogaskerékből látszólag jelentős kulcsfigurává válik?

Csetlő-botló sztársirámok – Roger Michell: Notting Hill / Sztárom a párom

2000. június 15.

A minél magasabb nézettségi indexekre törekvő hollywoodi filmkészítés az utóbbi években bevált, ebben a formában nem túl eredeti receptjét hasznosítja filmünk. A néző, azaz a kliens, az ügyfél megfogásának, moziba csábításának mindenkori eszköze a figyelemfelkeltő újszerűséggel való kecsegtetés. Ennek tipikus módszere a meglévő séma-készletre való hagyatkozáson túl egyes klisék megbolygatása, részleges tagadása oly módon, hogy ez teljességében ne kérdőjelezze meg annak jogosultságát, kérdőjelekkel tarkítva csupán a filmhez való nézői viszonyulásunkat.