Misztérium és moralitás – Paul McGuigan: The Reckoning / Ördögi Színjáték - A Pap, a Várúr és a Boszorkány

2004. május 15.

Rendkívül ritka mostanában a szellemet is megmozgató, friss filmötlet, az angol-spanyol stábnak azonban sikerült eggyel előrukkolnia. A látszólagos krimisztori mögött megbújó tartalmi és formai többlet felderítése igazi nézői élmény – lehetne. Hogy a részletek iránti felületesség vagy a rendezői képességek bizonyos fokú korlátozottsága okozza-e, de a film lendülete mindenesetre többször is megtörik egy-egy suta vagy végig nem gondolt elem miatt.

A király visszatért – a fantasy győzött – Peter Jackson: The Lord of the Rings: The Return of the King / A Gyűrűk Ura – A király visszatér

2004. április 15.

A minap Los Angelesben kiosztották az idei Oscar-díjakat: A Gyűrűk Ura befejező része (vagy maga a trilógia) a tizenegy jelöléséből mind a tizenegyet meg is nyerte, s ha hozzátesszük az eddigieket, akkor a három film összesen 17 aranyszobrot kapott.

A mosoly titok maradt – a katedra ura még mindig Williams – Mike Newell: Mona Lisa Smile / Mona Lisa mosolya

2004. március 15.

Az olyan filmekkel, mint a Mona Lisa mosolya az a legnagyobb baj, hogy nemhogy túllépni nem tudnak a nagy elődön, de újat hozni is képtelenek a Holt költők társaságához képest. Hiába készülnek a lelkes másolatok vagy variációk, a műfajteremtő darab még mindig a ranglista élén áll. Messze a többitől. Az új versenyző esetében pedig ismét szinte a megszólalásig hasonlóak a konfliktusok, a karakterek és a történet is.

Egy filozófus vallomásai: könnyes krimi Spacey-vel – Alan Parker: The Life of David Gale / David Gale élete

2004. február 15.

Kevin Spacey Kate Winslettel játszik együtt Alan Parker (Evita, Madárka, Pink Floyd – A fal) új filmjében, a melodramatikus elemekkel tarkított krimiben. A David Gale életében megbolygatja a nézők kedélyeit, és a rendező szándéka szerint: elgondolkodtatja őket.

A „legpocsékabb” kalóz legendája – Gore Verbinski: Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl / A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka

2003. november 15.

…mert a kalózkirályé nem lehet, mivel amit Jack Sparrow művel, az minden, csak nem nyerő. Vagy mégis? A mindenható egér-stúdió sok-sok évre visszamenőleg a legsikeresebb kalózfilmet készítette el – úgy is mondhatjuk, feltámasztotta a műfajt hamvaiból. Természetesen a tiszta kalandfilm műfajának már leáldozott, így a producer, Jerry Bruckheimer (Armageddon, Pearl Harbor) követte a bevált tanácsot, az egzotikus kalandokat romantikával és humorral keverte. Ami viszont ezek mellett igazán meglepő, hogy a Disney beleegyezett a néha horrorfilmet idéző jelenetekbe is.

Mi az a „tolkinn”? – Tetőfokára hág(ott) a Gyűrűláz

2003. szeptember 15.

A Harry Potter mellett napjaink talán legemlegetettebb mozifilm-sorozata A Gyűrűk Ura. Míg azonban a varázslókkal és boszorkányokkal teletűzdelt ifjabb testvér alig néhány éves, a Trilógiáért több mint fél évszázada rajonganak az olvasók. Ezentúl pedig a nézők is.

Tangó, ecset, gyöngysor, Frida – Julie Taymor: Frida

2003. június 15.

Nézzünk magunkba és valljuk be őszintén: bár valóban ő Mexikó egyik legtehetségesebb festőnője, nem sokan ismerték Frida Kahlót azelőtt. Most itt az idő, hogy megjegyezzük a nevét, hiszen Julie Taymor rendezőnő munkája az utóbbi hónapok egyik legjobb filmje.

„Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő…” – Peter Jackson: The Lord of the Rings: The Two Towers / A Gyűrűk Ura - A két torony

2003. március 15.

Peter Jackson ismét emlékezetes művet alkotott. Az új-zélandi rendező két maratoni év alatt forgatta le J. R. R. Tolkien angol nyelvészprofesszor mitikus történetét, A gyűrűk urát. A tavaly mozikba került A gyűrű szövetsége nézettségi rekordokat döntött meg, s olyanokat is a nézőtérre csábított, akik korábban elzárkóztak a „meséktől”. A rendező és stábja lélegzetelállítóan festette vászonra Középföldét, a rajta élő népeket, teremtményeket, s jól érthetően, világosan fogott neki az amúgy szövevényes, bonyolult történet elmesélésének. A folytatás pergő, dinamikus, s bár az adaptáció hűsége több alkalommal is megkérdőjeleződik, a film működik.

A Hegy romantikája

2003. január 15.

Ha nagy leszek, egyszer feltétlenül megírom a pannonhalmi emlékeket – fogadtam meg számtalanszor az otthon töltött évek alatt. A hegytetőről ezer éve figyelő apátság, a gimnázium és a tanárok házsora az iskola lábánál; a fekete reverendájú szerzetesek, a turisták, akiket a padon ülve figyeltünk, a rajzszakkör, diák barátaim: mind-mind megörökítésre váró emlékek. Olyan romantikája volt ennek a nyolc esztendőnek, melyet sehol máshol meg nem tapasztalhattam.

Elveszítve – elveszetten – François Ozon: Sous le sable / A homok alatt

2002. október 15.

Mesélik, hagy a fiatal francia rendező, François Ozon kisfiúként tanúja volt, amint egy magányos asszony a tengerparton kétségbeesetten a hullámokat figyelte, míg mellette helikopter húzott el, a parti őrség kapkodó embereivel. A nő elveszített valakit. Mesélik, hogy a kisfiú nem tudott szabadulni a nyomasztó élménytől, s évtizedek múltán, feltörő filmesként megörökítette azt. Mesélik, így született A homok alatt (2000) című film, amit azóta nagy sikerrel vetítenek a mozik, szerte a kontinensen.