Eddig még jó – Antoine Fuqua: The Magnificent Seven / A hét mesterlövész

2016. szeptember 21.

Az eredeti A hét mesterlövész nemzedékeken átívelő western-élmény, de azért nem váltotta meg annak idején a műfajt: kellemes kis film, amit újra és újra meg lehet nézni a családdal. A friss remake szórakoztató és lendületes, és bár esélye sincs, hogy hasonlóan legendássá váljon, de jó adag lövöldözést és menő figurákat így is kapunk benne. És azt is megerősíti, hogy a Vadnyugat sokkal modernebb és sokszínűbb volt, mint ahogy eddig ábrázolták.

A gonosz mélységei – Hans Petter Moland: Flaskepost fra P / Palackposta

2016. augusztus 25.

A dán thriller rámutat, hogy a gonosz forrása nem a semmiből érkező késztetés, hanem feltérképezhető ok-okozati rendszer. A Palackposta pedig bár fojtogatóan erős és nyomasztó film, mégsem tudja meghaladni a korábbi Adler-Olsen-feldolgozások bosszantó gyerekbetegségeit.

Mit akarsz még tudni róla? – Paul Greengrass: Jason Bourne

2016. július 29.

A Jason Bourne új epizóddal toldja meg a legendásan kúl Bourne-trilógiát, de nagy kérdés, hogy kellett-e újabb film, akár Matt Damon és Paul Greengrass ideális párosával felfegyverkezve. Működik még a recept? A friss epizód kisiklásai alapján úgy tűnik, nem. A már jól ismert hozzávalók, fordulatok, akció-típusok újraturmixolása erőtlen, mert semmit sem tud érdemben hozzátenni a trilógia kerek, lezárt egészéhez.

Apokalipszis kamasz lovasokkal – Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis

2016. május 19.

Amikor a 2000-es, első X-men film a képregény szövetei közül kiemelte a másság és az elfogadás szálát, tudatos tematikai pályára állította a későbbi folytatásokat is. Az olyan nagy sztorik feldolgozása során viszont, mint A főnix halála, Az eljövendő múlt napjai vagy most az Apokalipszis is, az alkotók rendre ugyanabba a hibába esnek, pedig csak hagyni kéne tisztességesen kibontakozni a drámai szálakat, és nem alárendelni őket a B-kategóriás forgatókönyveknek és fináléknak.

Az intimitás határai – Thomas Vinterberg: Kollektivet / The Commune / A kommuna

2016. április 29.

„Egy nagy házban elveszítjük egymást” – hangzik Erik, a középkorú egyetemi tanár szájából a jóslatszerű kijelentés, ami egyértelmű irányba fordítja a cselekményt. Thomas Vinterberg új filmje azonban mégsem elsősorban az eltávolodásról szól, hanem azt feszegeti, hogy hol húzódnak és milyen erősek az intimitás határai.

Kern, amikor vígjátékot csinál a rákról – Kern András: Gondolj rám

2016. január 22.

Lépést tartani a korral és méltósággal megöregedni egyenként is kihívást jelent, de ha az ember egy kifejezetten rá épülő filmben bukja el ezeket, az már több, mint kínos. Kern András legújabb filmjével viszont nem is az a legnagyobb probléma, hogy a kutya sem hiszi el, hogy ez a megereszkedett, 58 évesnek hazudott férfi lenne a különböző életkorú női szereplők számára a vágy titokzatos tárgya; és még csak az sem, hogy mintha megállt volna benne az idő, és csak a kötelező termékelhelyezések emlékeztetnek arra, hogy már nem a 90-es években vagyunk. Hanem az, hogy a megúszásra játszik.

Az állatorvosi ló Középföldén – Tolkien-filmek Hollywoodban

2015. március 26.

Amikor Peter Jackson bemutatta első Gyűrűk Ura-filmjét, nemcsak egy csapásra tette hisztérikus rajongóvá nézők millióit és emelte az eladási listák és a népszerűség új szintjére a regényt, hanem a high fantasy műfajába is új életet lehelt. A duplatrilógia produkciós sztorijának leglátványosabb vetülete mégis az, ahogy Hollywood bedarálta Tolkien világát. Középfölde brandesülése, a filmek blockbusterré fúvódása a filmipar állatorvosi lovaként vonultatja fel az álomgyári filmkészítés elmúlt másfél évtizedének legjellegzetesebb tüneteit.

A fától az erdőt... – Rob Marshall: Into the Woods / Vadregény

2015. január 5.

A klasszikus tündérmesék egymásba szövésére épülő Vadregény még a musicaleket kevésbé értékelők számára is izgalmas vállalkozás lehetne, ha a kínzással felérő második fele nem abban erősítene meg még inkább, mennyire félreértett alapanyag ma a népmese (legyen az a Grimm-fivérek gyűjtéséből való vagy más népé).

Dude kiruccan sárkányföldre – Szergej Bodrov: Seventh Son / A hetedik fiú

2014. december 24.

Ha valaki a vetítés után felhív azzal, hogy A hetedik fiú tulajdonképpen egy készülő tévésorozat felturbózott marketingű pilot-epizódja, nem lepődtem volna meg. Mint kiderült, a film tényleg egy könyvsorozat első kötetének adaptációja. A tévé-fantasy utóíz azonban nem múlt el: látvány és kivitelezés terén persze messze felülmúlja a 90-es évek Xéna-Herkules párosát, de egyéb összetevőiben szinte éppoly szedett-vedett és sablonos.

Az ütődött Mózes meg a CGI-véletlenek – Ridley Scott: Exodus: Gods and Kings / Exodus: Istenek és királyok

2014. december 11.

Valahol a csapások felénél járhatunk, mikor Ramszesz – megelégelve a pap silány próbálkozásait, hogy természetes eseményekként magyarázza a történteket – felakasztatja a fickót. Vajon Ridley Scottnak volt fogalma arról, hogy üt rá vissza ez a jelenet? A rivalizáló férfiak melodrámájává silányított Exodus ugyanis éppen a lényegét veszíti el, ha kizsigerelik belőle a csodát.