A videótékától a (sorozat)darálásig – A Netflix-jelenségről

2015. február 5.

Ha a tér adott, csak az idővel tudsz játszani. Einstein valószínűleg nem értene vele egyet, de Reed Hastings fejében biztos ez a gondolat ütött szöget, amikor a sarki videotéka 40 dollár késedelmi díjat számított fel neki, mert a kiszabott időn túl vitte vissza az Apollo 13 című filmet.

Tizenkét év gravitáció – 2014-es Oscar-prognózis

2014. március 1.

Az amerikai sajtó már hónapok óta attól hangos, hogy ez lesz minden idők egyik legizgalmasabb Oscar-ceremóniája. Való igaz, a főbb kategóriák közül több is kétesélyes (ha nem három-), de akárhogy is alakul a díjátadó, a hangzatos szalagcímek közül két kézzel lehet majd válogatni. Úgyis erről szól az egész...

A szobor nyomában – 2013-as Oscar-prognózis

2013. február 15.

Az idén szorosnak, de meglepetésmentesnek tűnik a szobrocskákért folyó verseny. Az Oscar-díjakat vasárnap éjjel adják át, addigis itt vannak tippjeink a jubileuminak számító, 85. alkalommal megrendezett gála nyerteseire vonatkozóan.

Meglepetés nélkül, nosztalgiával – 2012-es Oscar-prognózis

2012. február 20.

Az amerikai sajtó szerint emberemlékezet óta ez a leggyengébb Oscar-felhozatal, és ráadásul a nézőktől is elfordultak a filmek. Ha így is van, azért mi vasárnap éjjelre várva még latolgatjuk az esélyeket.

A Facebook a logopédus ellen – A 2011-es Oscar előrejelzései

2011. február 23.

Egy kanyarokkal bőven tarkított Oscar-szezon végére teszünk hamarosan pontot. Már csak pár nap és kiderül: az Amerikai Filmakadémia az elmúlt években kitaposott ösvényen halad-e tovább, vagy visszatér gyökereihez. A modern küzd a régimódival, a szerethető a nem szerethetővel, fiatalok a nagy öregekkel, de a lényegi kérdés valójában változatlan: milyen lesz a nézettség? Mert ugyan szép dolog a kollégáktól elismerést kapni, de Hollywoodban továbbra is ugyanaz számít – vagyis hogy hány embert érdekel mindez...

Jason: a harmadik X – A Péntek 13. és Jason Voorhees története II.

2010. május 3.

Ahhoz, hogy a visszahódítsák a nézőket, a Péntek 13. alkotóinak tényleg valami újszerűt kellett tető alá hozniuk. Főleg, hogy a mozikban már nem Jason volt az egyeduralkodó, egyre-másra készültek a slasherek, köztük a (nézőknél és kritikusoknál egyaránt) kiemelkedően jól szereplő Rémálom az Elm utcában.

Jason: a harmadik X – A Péntek 13. és Jason Voorhees története I.

2010. április 30.

A „Kristály tavi rém”, a „hokimaszkos gyilkos”, a „machetés ámokfutó” – csak néhány a horrorfilm történetének legproduktívabb, azaz a legtöbb halottat hátrahagyó slasher sorozatának főszereplőjét jelölő nevekből. Természetesen Jason Voorheesről és a Péntek 13.-ról van szó, mely 1980. május 9-én kezdte meg pályafutását az amerikai mozivásznakon, hogy aztán (a 2009-es művet is beleszámítva) 11 filmmel és egy mashup darabbal (Freddy vs. Jason) később  500 milliós üzletté nője ki magát, amihez 205 áldozat adta a vérét.

Iskolapad az életben – Lone Scherfig: An Education / Egy lányról

2010. március 4.

Nick Hornby és Lone Scherfig – a páros, akikben első pillantásra semmi közös nincsen. Más alkotói stílusok, más témák és más származási közeg. De ha jobban a dolgok mélyére nézünk, akkor majd kiszúrja a szemünket a nyilvánvaló közös pont: ez a két művész piszkosul ért a kisemberek nyelvén, és legalább olyan jól képesek megjeleníteni ezek kapcsolatát. Az Egy lányról esetében pedig pontosan erre volt szükségük.

„Árpád biztos jó munkásember" – Zsigmond Dezső: Bunkerember

2010. február 9.

Újságírók, politikusok, szakmabéliek és jobb sorsra érdemes nézők kart karba öltve szokták ismételgetni a magyar filmgyártás súlyos betegségeit, és ha fel is villan néha a fény az alagút végén, szomorú fejcsóválással nyugtázhatjuk, hogy a helyzet változatlan: a magyar film köszönőviszonyban sincs a közönséggel. Pedig ha az idei hazai felhozatalból valami, akkor a Bunkerember hatalmas előnnyel indulhatott volna. De ehhez ugorjunk vissza 2002-be...

Émile Zola megszépített élete – William Dieterle: The Life of Emile Zola / Zola, 1937

2010. január 15.

Köztudottan rengeteg támadás szokta érni az Amerikai Filmakadémia döntéseit, amelyek között listavezető a politikai állásfoglalás vádja: nem szerencsés ugyanis, ha az esztétikai értékek elé helyezik azt. Márpedig valami ilyesmi történt a Zola esetében (is), de míg eljutottak odáig, két nehézséggel is meg kellett küzdeni az önmagukat ünneplő hírességeknek.