A brit pikareszk börleszk beveszi Amerikát – Tony Richardson: Tom Jones, 1963

2009. július 3.

A 36. Oscar előtti időszak sztoikus nyugalommal telt, semmi sem mozgatta meg az állóvizet, mindenki biztosra vette, hogy az év leglátványosabb produkciója, a Kleopátra – ami egyben a filmtörténet addigi legdrágább alkotása is – fog tarolni.

Ez már nem ugyanaz a ház... – Dennis Iliadis: The Last House on the Left / Az utolsó ház balra

2009. június 25.

A mára önnön paródiájáva süllyedt Wes Craven valami megmagyarázhatatlan oknál fogva sorra dobja ki régi klasszikusait, hogy a filmvilág hiénái marakodjanak kicsit a zsíros koncon, majd kiköpjenek valamit, ami a legkevésbé sem hasonlít arra, ami a szájukba került.

Olvasószemüveget nekik... – Fernando Meirelles: Blindness / Vakság

2009. június 15.

Egyes filmteoretikusok szerint olyan irodalmi műből készülhet jó film, ami önmagában nem képvisel magasabb színvonalat. Ők most megnyugodhatnak és önigazolásul húzhatnak még egy strigulát a teljesen félrecsúszott irodalmi adaptációk listáján. Mert bizony a Vakság nem jó film.

A Jáde Róka és az arany szobrocska – Ang Lee: Wo hu cang long / Tigris és sárkány, 2000

2009. május 29.

A 2001-es Oscar-szezonban a nagy hollywoodi stúdiók év végi hajrába küldött filmjei sorra elhasaltak, miközben mindenki a nyár nagy sikerfilmjéről (Gladiátor) és Soderbergh duplabravúrjáról (Traffic és Erin Brockovich) suttogott. Az esélyesek névsora újoncoktól, ismeretlenektől és a külföldiektől hemzsegett. De a legtöbbet a kínai–hongkongi–tajvani–amerikai koprodukcióban készült Tigris és Sárkányról beszéltek.

Ember a magasban... és azon is túl – James Marsh: Man on Wire / Ember a magasban

2009. május 18.

Ha egy filmplakáton manapság feltűnnek az egykori New York-i World Trade Center ikertornyai, az ember automatikusan a 2001-es tragédiára gondol, amely kitörölte a metropolisz sziluettjéből ezt a két csodálatos, égig érő tornyot. Bár kézenfekvő lett volna ide kifuttatni a szálakat, az Ember a magasban – nagyon okosan – még csak említést sem tesz ezen eseményről.

Bűn és bűnhődés és gyász – Philippe Claudel: Il y a longtemps que je t'aime / Oly sokáig szerettelek

2009. április 27.

A diákok Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése kapcsán az egyes szám első személyű elbeszélőmódról vitatkoznak. A tanárnő kifakad: honnan tudhatná az író, milyen a gyilkosság, milyen a bűnhődés, hisz minden hipotézis, amíg saját magunk át nem éljük. A jelenet az elismert francia író, Philippe Claudel Oly sokáig szerettelek című filmjében látható, s talán kulcsjelenetnek tekinthetjük.

Fantáziátlan fantázia a fantáziáról – Iain Softley: Inkheart / Tintaszív

2009. március 24.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog család. A kislányának minden este mesét olvasó apa azonban különleges adottsággal rendelkezett: minden, amit felolvasott, rögtön valóra is vált. Így szabadított a világra néhány gonoszt és hőst, saját feleségét pedig a könyv lapjaira „száműzte”. Mi mást lehet ilyenkor tenni, mint útra kelni és hosszú évek vándorlása, megpróbáltatásai után visszacsinálni mindent, és boldogan élni...

Átlagos címszereplő, átlagos film – Byron Howard, Chris Williams: Bolt / Volt

2009. február 12.

Elnézve a Disney saját gyártású animációs filmjeinek listáját, az embernek az a furcsa érzése támad, hogy az elmúlt pár évben az egeres cég csak becsületből áll elő az évi egy animációval. A legtöbb filmjük megreked a jó ötlet szintjén, végül azonban csak egy teljesen átlagos, Disney-közhelyekkel megszórt tucatmese kerekedik belőlük.

Egy újabb boldogtalan család az amerikai rémálomból – Sam Mendes: Revolutionary Road / A szabadság útjai

2009. január 26.

A mai napig tartja magát az az elképzelés, mely szerint a kisvárosi/kertvárosi élet nyugodt, csendes, szép, idilli, annak ellenére,  hogy írók/rendezők sokasága már évtizedek (vagy századok) óta nem bírja megállni, hogy időről időre le ne leplezze a béke eme gyönyörű szigetének minden aljasságát és romlottságát.

Nicolas Cage a lejtő alján, ásóval a kezében – Oxide Pang Chun – Danny Pang: Bangkok Dangerous / Veszélyes Bangkok

2009. január 15.

Azt mondják, az „amerikai álom” megvalósításához sok minden kellhet, de legfontosabb a kitartás. Kitartó munkával mindent el lehet érni, a kitartás meghozza méltó jutalmát, stb. Nyilvánvaló, hogy a jó hírű filmes családba született Nicolas Cage fejét is ehhez hasonló bölcsességekkel tömték, ő pedig a jelek szerint mind egy szóig elhitte a kövér közhelyeket.