Látástól kábulásig – Román rövidfilmek a TIFF-en

2011. június 8.

A kolozsvári Művész mozi hemzseg a tolakodó tömegtől. Az új Győzelem épülete úgyszintén. Teltházas vetítések következnek, és semmi nem hiányzik, ami fokozhatná a hangulatot: veszekedés a pénztárossal, aki már alig bírja kezelni a beömlő emberáradatot, az épület előtt a moziból kimaradottak eladó jegyekért kuncsorognak, míg a jeggyel rendelkezők széles vigyorral lépnek a zajtól életre kelt vetítőterembe. Román rövidfilmes blokkunk következik.

Ezt láttuk a TIFF-en 4. – Ursul / A medve; Kóngavegur / King's Road; Another Year; Oldboys; Principii de viaţă

2011. június 8.

Az ötödik TIFF-napon haladtunk a versenyprogrammal is, de lesz ma szinte autentikus román Kusturica-film és nagyszerű brit dráma is egy veterán rendezőtől.

Ezt láttuk a TIFF-en 2. – Jodaeiye Nader az Simin / Nader és Simin – Egy elválás története; Kyonyu Dragon / Zombik nagy cicikkel; The Untitled Kartik Krishnan Project; Gazas Tårer / Tears of Gaza

2011. június 6.

A harmadik TIFF-napon a felhozatal a megszokottnál is eklektikusabb volt: zombifilmes kliséket nagyon kis büdzséjű effektekkel röhejessé tevő japán filmtől indiai elsőfilmes, forgatásról szóló próbálkozásig mindenféle volt, itt van egy csokorra való benyomás.

A romáktól a szívorvosig – Dokumentumfilmek a szemlén

2011. május 9.

Nem valami népszerű műfaj a dokumentumfilm – a szám szerint 25 versenyfilm végignézése előtt ezzel a gondolattal lépek a Puskin mozi legkisebb vetítőtermébe. Mégis ez volt a szemle egyik leggazdagabb és legváltozatosabbnak ígérkezett szekciója.

BLKJBGGFF! – Quentin Dupieux: Rubber

2011. május 2.

„Egy gumiabroncs sorra mészárolja az embereket” – mekkora embertelen badarság ez filmötletnek! Megvalósíthatatlan! Veszélyes! Ez nem film! Ez rágalom! Egyáltalán hogy öli meg őket? Vannak tulajdonságai? Mi az oka ennek az egésznek? Nincs oka? Ok nélkül? Ok nélkül? Ok nélkül! BLKJBGGFF!

Száraz kultúrcsemege – 18. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál (Budapest, 2011. április 8–16.)

2011. április 18.

Idén április 8. és 16. között zajlott a budapesti Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 18. kiadása. Felnőtté válásának folyamata – amint azt a sajtóból megtudhattuk – bonyolult procedúrának mutatkozott, olyannyira, hogy egy hivatalos programfüzettel sem volt képes megajándékozni a fővárosban szétszórt nézőközönségét.

A miccsbe öltözött hamburger – Faye Jackson: Strigoi

2011. január 6.

Figyelem! A világ legegyszerűbb és legelrejtettebb román falva szörnyű atrocitásokat rejteget a néző elől. A helyszín neve Podoleni, ebbe a faluba hozta el a brit Faye Jackson rendezőnő történetének westernre, vámpírokra, és nem utolsósorban vígjátékra emlékeztető egyvelegét, amelyek egészen ízléses adagolásából egy helyes kis román, de mégis brit vámpírfilm jött létre. Állítani merem: külföldön ez mindegy. Viszont a romániai nézőknek lehet, hogy kicsit szomorú utóízet fog hagyni.

Képregényes vénlegények – Robert Schwentke: Red

2010. október 27.

A képregényből filmre vitt történetek újabban szinte mindig elborzasztanak. Annyit tanultam meg belőlük, hogy semmit sem kell elvárni tőlük, úgyis javarészt felejthető és igénytelen munkák. Mégis, egy-egy számottevő próbálkozás annál inkább kiemelkedik, minél több gyengéjét mutatja meg Hollywood ennek az adaptálósdi-játéknak. Íme, egy kiemelkedő példa.

Rekviem egy műfajért – Sylvester Stallone: The Expendables / A feláldozhatók

2010. augusztus 24.

Hollywood a film-újrahasznosítás szomorú aranykorát éli: a stúdiók régebben bevált recepteket főznek újra, a kliensek pedig újra és újra eljárnak lakmározni, majd kopogó szemekkel, éhesen vonulnak haza. Stallone sem igazán ízesíti újra a nevéhez nőtt zsánert: konyhájában a mennyiség felülírja a minőséget, akcióra éhes nézőjét így eteti be gyorsétkezdéjében, dupla adag körítéssel.

Egy felületes kaland – Nicolas Winding Refn: Valhalla Rising

2010. augusztus 16.

[KONTRA] Utólag visszagondolva, bevallom, egy egészen gonosz (akár sértő) kérdés fogalmazódik meg bennem: kinek volt az az igen eredeti ötlete, hogy egy keresztény hadjáratot meditációs és teátrális filmapparátussal megmozgatva egy természetbúvár dokfilmmel ütköztessen? Mert amennyire összetettnek hat ez a kérdés, annyira széteső maga a produkció.