Öreg róka még mindig nem vén róka – Zach Braff: Going in Style / Vén rókák

2017. április 11.

A Vén rókák olyan, mint a maradék pizza, amit nem hagytunk eleget melegedni a mikróban, de már lusták vagyunk visszatenni, ezért inkább reszelünk rá egy kevés olcsó sajtot és megpróbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ez egy könnyed „gourmet” vacsora.

All about Animation – 5. Primanima Nemzetközi Elsőfilmes Animációs Fesztivál, 2016. október 19–22.

2016. október 25.

Az ötödik alkalommal megszervezett Primanima évről évre színvonalasabbá vált – rebesgették a rendezvény ideje alatt a visszajárók. Habár nekünk ez volt az első látogatásunk a fesztiválra, biztosak vagyunk abban, hogy a szájbeszéd teljes mértékben igaz.

Macskatasztrófa – Barry Sonnenfeld: Nine Lives / Kilenc élet

2016. augusztus 29.

Gyakran húzzák rá a cicákra a lusta jelzőt, pontosan ilyen a Kilenc élet is.

Őfelsége paripája voltam – Mika Kaurismäki: The Girl King / A lánykirály

2016. május 25.

A lánykirály lovaglós jeleneteit nézve sikerült megfogalmaznom, hogy leginkább az okozza a filmmel kapcsolatos hiányérzetemet, hogy Mika Kaurismäki rendező nem tud lovagolni: egy fenékkel két lóra próbál felülni, és így természetesen egyikre sem sikerül. Ugyanis a szűk két órás játékidő kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a film egyszerre mutasson be egy komplex történelmi háttérsztorit és egy nem kevésbé összetett személyiség fejlődését.

Keserű Erdély sok cukorral – Csibi László: A kastély árnyékában; Kós Károly; Édes Erdély, itt voltunk

2016. március 31.

Csibi László dokumentumfilmjei azáltal válnak széleskörben is élvezhetővé, hogy mindvégig elfogulatlan odaadással beszélnek az erdélyi múltról. Az interjúk dominanciája nem csak szerethetőséget kölcsönöz a filmeknek, hanem úgy mossa el a történelmi események és a jelen közötti papírszagú határokat, hogy azok érdeklődését is felkelti, akik nem kimondottan rajonganak a történelmi témájú dokumentumfilmekért.

A profi, az amatőr és az ázsiai – Szakácsok filmen

2015. december 22.

A téli ünnepek bűvkörébe kerülve valahogy mind kicsit hedonistábbakká válunk, hiszen „egy évben egyszer igazán megérdemeljük”, és ez – a gyakran teljesen indokolatlan kényszervásárlás mellett – a kulináris élvezetek kiteljesedésében is megnyilvánul. A gasztrofilmek mindenképp jól passzolnak tehát a karácsonyi-újévi időszakhoz, remek inspirációs forrásként szolgálhatnak: mindannyian megtalálhatjuk azt a filmes szakácsot, akivel a leginkább tudunk azonosulni, és akitől ötleteket meríthetünk. Akár több karakterből is összegyúrhatjuk a kedvencünket: lehet az egy kicsit francia, egy kicsit olasz, egy kicsit patkány, vagy egy kicsit Hannibál is akár. Lássuk hát az alapanyagok sorát!

A nyugdíjas fejvadász és a becsületes hazug találkozása Kolozsváron – 7. Comedy Cluj Nemzetközi Filmfesztivál, Kolozsvár, 2015. október 16–25.

2015. október 23.

A Comedy Cluj szervezői azt nyilatkozták, hogy megpróbáltak „intelligens vígjátékokat” beválogatni az idei felhozatalba – volt, hogy ez sikerült is, amikor a néző a nevetgélő szemlélőből értelmező résztvevővé avanzsált. Arra is volt példa azonban, hogy a filmek előtt menetrendszerűen levetített egészségügyibiztosítás-reklám jobb közhangulatot teremtett, mint a film maga.

Erdélyiek erdélyiekről II. – Dear Mother / Édesanyám; Paradicsom

2015. július 21.

Folytatjuk nemrég indított sorozatunkat, amelyben fiatal erdélyi kritikusok friss erdélyi filmeket cincálnak darabokra. Ezúttal összetettebb a kép, ezek a produkciók alaposan kilépnek a tündérországi keretekből, de attól még ízig-vérig transzilvánok maradnak. Drukkolunk nekik.

Erdélyiek erdélyiekről I. – Tökéletes befektetés; Mese; Romanian Sunrise

2015. május 11.

Rájuk (lesz) érdemes odafigyelni: új rovatunkban fiatal erdélyi kritikusok írnak röviden friss erdélyi filmekről. Hogy mitől erdélyi egy film? Annyira nem is egyértelmű, ahogyan alább kiderül – de mindenképp nyilvánvaló.

Tiszta az út a happy endig – Kenneth Branagh: Cinderella / Hamupipőke

2015. március 18.

Egyre csak gyarapodik azon élőszereplős Disney-meseadaptációk száma, amelyek elsőre ígéretesnek tűnnek, de aztán rájövünk, hogy valójában üresek, unalmasak, és fölöslegesek. Ilyen volt például a Demóna vagy a Vadregény, de a Hamupipőkének sem sikerült megszakítani ezt a sorozatot.