Hófehérke és a mesemorfológia – Tarsem Singh: Mirror Mirror / Tükröm, tükröm

2012. március 27.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy megunhatatlan mese, amelyet a gonosz hollywoodi producerek elraboltak, hogy kényük-kedvük szerint átdolgozva, üzenetét meghazudtolva minduntalan magamutogatásra kényszerítsék a Hatalmas Anyagi Nyereség kizárólagos örömére. Híre kerekedett azonban ennek a gaztettnek, és nyomába eredtek a megmentő lovagok, hogy ki színészi tehetségével, ki humoros beszédével, ki fantáziadús látványosságokkal enyhítse a szegény mese megaláztatását, míg a moziműsorról lekerülve, újra évtizedes álomba merülhet, a méltóságteljes „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” befejezésről álmodva.

// Cikkek

A film, amelyre vártunk! – John Michael McDonagh: The Guard / A guardista

2011. november 1.

A guardista igazi ínyencség. Ha nem is iskolát teremtő alkotásról van szó, a film mégis magasan kiemelkedik az elmúlt évek termései közül: brit helyett ír fekete humor, feszes, intelligens és szórakoztató replikák, valamint izgalmas képi megoldások bokrétája ez. Ha minden elsőfilmes rendező úgy indulna, mint McDonagh, tíz év múlva sokkal nagyobb lelkesedéssel ülnénk be moziba.

// Cikkek

A szegény ember Gyűrűk urája – Michael Apted: The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader / Narnia krónikái – A Hajnalvándor útja

2010. december 13.

C.S. Lewis Narnia-sagájának harmadik filmes installációja nehéz szülés eredménye volt: a korábbi részeket rendező Andrew Adamson megmaradt producernek, a Disney pedig a büdzsét illető „kreatív különbségek” miatt átengedte a projektet a Foxnak. A zűrös forgatás okai meglátszanak a filmen, a széria ugyanis zátonyra futott a Narnia krónikái – A Hajnalvándor útjával.

// Cikkek

Emós vámpírfilm – Catherine Hardwicke: Twilight / Alkonyat

2009. január 27.

A lamiák, brukolakhoszok a nyugati kultúra ikonikus figurái közé tartoznak. A vérszopó humanoidok alakja olyannyira beivódott a köz tudatába, hogy – az irodalomtól a képzőművészetig (a mágikus gondolkodást mímelő több tucatnyi szektán át) – kiirthatatlan toposszá avanzsálódtak. Mára már a tinifilmek „hozzávalói” között is megtaláljuk. Sokak örömére vagy bánatára.

// Cikkek

Nem mind arany, ami fénylik – Chris Weitz: The Golden Compass / Az arany iránytű

2008. február 22.

Hiába fényezzük: Az arany iránytű minden felületi csillogása ellenére gyenge másolat marad, egy színaranyból öntött regény és egy finoman feldolgozott Gyűrű félresikerült ötvözete. Nem minden arany, ami fénylik.

// Cikkek

A videójáték labirintusában – Cahiers du Cinéma No 565, 2002. február

2002. március 15.

Erwan Higuinen és Charles Tesson arra vállalkozik a Cahiers legújabb számában, hogy feltérképezze A film és játék új szövetségét (10. old.). Beszélhetünk játékfilmről, filmjátékról, de ezúttal nem erről van szó, hanem a film „lármás kistestvéréről” (a megfogalmazást Christoph Gans szolgáltatja), a videójátékról, és ennek filmes vonatkozásairól.

// Cikkek

Krisztust játszva – Modern messiások Új-Hollywoodtól napjainkig

2014. április 21.

Jelen összeállításunkban távlati képet vázolunk arról, hogy az elmúlt néhány évtized során miként, milyen módozatokban jelent meg a megváltó típusfigurája az amerikai filmben.

// Cikkek

A hétköznapi őrület meséi – Darren Aronofksy-portré 1.

2013. február 25.

Meglehet, filmográfiája csupán öt tételt számlál, az idén negyvennégy esztendős Darren Aronofsky a kortárs amerikai függetlenszektor egyik legeredetibb szemléletű rendezője. Filmjei minden esetben egyedi formakinccsel bírnak, tematikus magjuk viszont jórészt azonos: erkölcsi vagy egzisztenciális homályzónában rekedt hősökről, vágy és realitás, idea és test, dicsőség és hübrisz ellentétéről regélnek.

// Cikkek

„A nevem Bond. James Bond.” – Ötvenéves a 007-es ügynök 2.

2012. október 25.

A 007-es szülőapja egy Ian Lancaster Fleming nevű úriember. Hősének nevét egy amerikai ornitológustól vette kölcsön, akivel Jamaicán találkozott. Fleming szerint „épp erre a rövid, minden romantikát nélkülöző, angolszász és mégis rendkívül férfias névre volt szükségem; így született meg a második James Bond.”

// Cikkek

Zsarusorsok – Szakma és magánélet konfliktusa a hetvenes évek detektívfilmjeiben

2007. december 18.

„Sam nem egyszerűen nyomoz, Samnek sorsa van!" – Berkes Ildikó és Nemes Károly A máltai sólyom kapcsán fogalmazza meg a detektívfilm lényegét. A detektív sorsa emberi sors, túlmutat a bűnnel szemben vívott küzdelmén; a filmek történetét valójában nem a bűnözők kézre kerítésének fordulatai adják, hanem a detektív életének az a szelete, amit a nyomozás kapcsán megismerünk.

// Cikkek