Önegzotizálás mesterfokon – Luca Guadagnino: A Bigger Splash / Vakító napfényben

Ahogy filmje hősnőjét, Luca Guadagnino író-rendezőt is elfogta a nosztalgia: megpróbált retró, Fellinit idéző olasz művészmozit készíteni, megszerezte hozzá Ralph Fiennest, Tilda Swintont, Matthias Schoenaertsot és Dakota Johnsont, de csak majdnem jött neki össze az, amivel Paolo Sorrentino nagy sikereket arat.

Elemi pókösztön – Marc Webb: The Amazing Spider-Man 2 / A csodálatos Pókember 2.

Évek óta töretlen a képregényfilmeket övező óriási érdeklődés, úgyhogy akár tetszik, akár nem, garantáltan megélünk még jó pár folytatást és rebootot. Még a Marvel Entertainment leggyengébb produkcióinak számító Thor-filmek is olyan sok pénzt termelnek, hogy Michael Cimino is csak nehezen tudná elszórni. Ezek után nem csoda, hogy a Sony is szerette volna minél előbb bebiztosítani a frissen újraindított Pókember-univerzumot egy folytatással. Míg az előző opusz a hangsúlyos eredettörténet mellett csak egy viszonylag gyengébb antagonistát vetett be, az új film ennek tökéletes ellentétét ígérte. Más kérdés, hogy a végeredmény mégsem egészen ezt tükrözi.

A domináns nyomozó alkonya – Magándetektív-noir és modernizmus kapcsolata a Hollywoodi Reneszánszban 2.

A Hollywoodi Reneszánsz során újjászülető magándetektív-noir – szemben a klasszikus műfajváltozattal – már egyértelműen olyan technikákat alkalmaz, amelyek a modern európai művészfilmből erednek. Az új nyomozó kiüresedett és motiválatlan, s egy atomjaira hullott világban kényszerül mégis érvényt szerezni igazának.

Top 10 zűrös költözés

John Williams

Generációs buborékok – Nézői szokások a konvergens filmkultúrában 1.

Tanulmányunkban annak az átalakulásnak a viszonyrendszerét tárjuk fel két különböző perspektívából, amely a nézői szokások terén 2004, azaz a web 2.0 megjelenése után a filmkultúrában végbement és elsősorban a szoftvervezérelt szórakoztatási rend kialakulásának köszönhetően megfigyelhető. A vizsgálat első szakaszában a nézői szokások generációs különbségeit mutatjuk be.

„Még egy articsókának is van szíve!” – Csapón kívül 63.: Amélie csodálatos élete (2001)

Ki ne emlékezne a kissé flúgos, titokzatos és hatalmas szívű Amélie Poulain történetére? A piros-zöld képekre, a pöttyös esernyőre, a világjáró kertitörpére, a házipapucsra és az összes furcsa szomszédra, a fülbemászó és játékos főcímzenére? Nos, akkor jöhet a hidegzuhany: ezt a filmet 20 évvel ezelőtt mutatták be! Ha már magunkhoz tértünk a hú-hogy-repül-az-idő rémületből, álljon itt néhány érdekesség egy kedves és szórakoztató, ízig-végig francia kultfilm kapcsán.

A legveszedelmesebb szörnyeket mi teremtjük – Misha Green: Lovecraft Country

A Matt Ruff regényén alapuló Lovecraft Countryban a Jordan Peele-i (aki egyébként J.J. Abramshez hasonlóan producerként részt is vett a sorozat elkészítésében) nyomvonalon haladva a rasszizmus témaköre a horror szolgálatába áll. A sorozat azonban korántsem csak erről szól: a feminizmus, az identitás kérdése és a félelem természete ugyanúgy kiemelt szerepet kap.

Ha így halad, ezt még folytatják is – Philip Pullman, Jack Thorne: His Dark Materials / Az Úr sötét anyagai

Egy meghatározó regénysorozat már nagyon várt tévés adaptációja: egy történet, ahol olyan kis semmiségekkel foglalkoznak, mint pl. a vallás autoritása, az eredendő bűn, párhuzamos világok, valamint a lélek és a felnőtté válás. Persze vannak benne beszélő, páncélos jegesmedvék, mi sem természetesebb ennél.

A fehér szélsőség nyomorultjainak tárlata – Daniel Ragussis: Imperium

Az Imperium nem ismeretlen történetet mesél el, mégis tud újat mondani a neonácik szennyéről.