Mesél a szél – Miyazaki Hayao: Kaze tachinu / The Wind Rises / Szél támad

2014. június 24.

Szél támad és felforgat mindent – csak embernek kellene maradni közben. Miyazaki Hayao utolsó rajzfilmjében a legendás japán repülőmérnök alakján keresztül fogalmazza meg még egyszer hitvallását alkotásról, békéről, harmóniáról – és mindezek ellehetetlenüléséről.

// Cikkek

A vágy alakzatai – Alain Resnais-portré 2.

2014. június 20.

Resnais, aki a hatvanas évek elején a francia újhullám formanyelvi újításainak egyik meghatározó egyénisége volt, a hetvenes-nyolcvanas években elkezd történeteket mesélni és a fősodorba tartozó szórakoztató filmek kliséire építi történeteit. Bár a töredékes és elliptikus elbeszélésmód itt is megmarad, az időszerkesztés mégis visszatér egy hagyományosnak mondható mederbe.

// Cikkek

A bosszú Louboutint visel – Nick Cassavetes: The Other Woman / A csajok bosszúja

2014. május 14.

Három nő, egy cél: bosszú, hidegen tálalva, lehetőleg pezsgővel. Szex és New York kezdőknek: hasonló glamour, gyengébb írás. Mozi csak hölgyeknek, habár a Bechdel-teszten nem megy át. De zavar mindez? Hiszen – Rejtőt parafrazálva – a romantikus vígjáték olyan, mint egy nyári kabátka: ha stílusos, az sem zavar, hogy semmi funkciója.

// Cikkek

Sorsok, bendzsóra hangszerelve – Felix van Groeningen: The Broken Circle Breakdown / Alabama és Monroe

2013. november 27.

Halálos betegségekről nem könnyű hiteles filmet forgatni, egy rákos kisgyerekről meg aztán végképp nem. Ha valaki ugyanis nem otromba happy enddel tagadja le a tragédiát, akkor hajlamos ragacsosan sötét melodrámai szirupba fojtani a cselekményt. Az Alabama és Monroe bravúrja, hogy mindkét lehetséges túlkapást elkerüli, miközben még a zene, a spiritualitás és a bioetika ősi kérdéseiről is elmélkedik egy sort.

// Cikkek

Ground control to major Tom – Bernardo Bertolucci: Io e te / Én és te

2013. június 11.

A hetvenes éveiben járó rendezőlegenda édesbús felnövésfilmje ismét egy szűk térbe összezárt testvérpár kamaradrámájából igyekszik kicsiholni az élet nagy dilemmáit. Elidegenedésből most sincs hiány, ám a politika ezúttal szabadságra ment, így inkább a popzene szolgáltatja az alaphangot.

// Cikkek

Irány az öltöző – Gabriele Muccino: Playing for Keeps / Kispályás szerelem

2012. december 20.

Végignézni a filmet olyan volt, mint találkozni egy exszel: jó látni, hogy még rajta van a térképen, furcsamód a szíved azt súgja, többet kellene érezz iránta, de a vonzalom már nincs meg, és végső soron örülsz, hogy túl vagy rajta. A Kispályás szerelemben Gerard Butler lecsúszott focisztárt játszik, aki fia futballcsapatának edzőjeként próbálja visszaszerezni családját és megelégedni a csendes élet örömeivel – a moziból kijövet úgy tűnik, talán ideje lenne a színésznek is így döntenie.

// Cikkek

Plágiumügyek – Brian Klugman - Lee Sternthal: The Words / Lopott szavak

2012. december 11.

Bradley Cooper előző életében nagy valószínűséggel valamiféle írópalánta volt, a küszködő művész szerepét ugyanis ismét rá osztották. A tavalyi, többnyire pozitív fogadtatásban részesülő Limitless után Cooper alkotói válságban stagnáló, fiatal amerikai szerzőként jelenik meg Brian Klugman és Lee Sternthal debütfilmjében, A lopott szavakban. A bonyolultnak tűnő, de inkább csak zavaros, többszörösen is keretes történet nem menekül a hollywoodi cukormáztól, csöpögős és kiszámítható, de könnyű délutáni filmként teljesen megállja helyét.

// Cikkek

Csajok a csúcson – Tanya Wexler: Hysteria / Hisztéria

2012. november 9.

A Hisztéria komikusan tár elénk egy megmosolyogtató sztorit: a női idegeket ellazító vibrátor feltalálását. Bár iróniával, sőt, kritikusan kezeli a megelevenített korszakot, néha öngólokat rúg, és pontosan olyan sztereotípiákkal él, melyek ellen lázad.

// Cikkek

Emberek és emberek – Szubjektív beszámoló a 11. TIFF díjkiosztó gálájáról

2012. június 10.

Vannak olyanok, akik alig várják, hogy díjkiosztó gálára mehessenek film helyett – és vannak olyanok, akik alig várják, hogy beülhessenek egy filmre a díjkiosztó gála helyett. Ezzel nincsen semmi baj, mindenki számára van hely a kérgeshátú Földön, de az ilyen fesztiválok, mint a TIFF, elvileg pont azért léteznek, hogy a második fajta embereknek szolgáltassanak örömet.

// Cikkek

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 5. rész: Mad Bastards, Café de Flore, Marécages / Wetlands, Sleeping Beauty

2012. június 6.

Fele lejárt, fele még hátravan: ausztrál tájképekkel, felkavaró színekkel és hangokkal, zavaros családi viszonyokkal és egy különleges, alvó szépséggel zsong tovább Kolozsváron a TIFF.

// Cikkek