Magyar filmkánon címmel megjelent a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat 2009/3. száma. A lap a nagyobb könyvesboltokban és az art mozikban vásárolható meg. A következő szám a dokumentumfilmről szól.
A magyar film kanonizációs kérdéseivel foglalkozó szövegek sorát Varga Balázs tanulmánya nyitja (Benne lenne? Magyar filmtörténeti toplisták és a kanonizáció kérdései), amely két meghatározó hazai filmes toplista (budapesti tizenkettő, új budapesti tizenkettő) összehasonlításával történeti keretek közé helyezi a problémakört.
Ezt különféle korszakelemzések követik. Vajdovich Györgyi az 1931 és 1945 közötti magyar film reprezentációját hazai filmtörténeti monográfiák alapján vizsgálja („Az egyszerű néző cirkuszi szórakozása” – Az 1931 és 1945 közötti magyar filmek megjelenítése a magyar filmtörténeti monográfiákban), Czirják Pál három Jancsó-film sajtóvitáját tárgyalva a 60-as évek kritikai diskurzusába nyújt bepillantást („Fellazult tételek” – Jancsó-filmek vitái a hatvanas években), Gelencsér Gábor a 70-es évek kanonizációs folyamatainak áttekintése kapcsán néhány általánosabban is érvényesíthető szempont kidolgozását nyújtja (A kánon joga – A magyar filmtörténet kanonizációs szempontjai, különös tekintettel a hetvenes évekre), Kiss Miklós pedig a nyolcvanas évek metszetében fogalmazza meg kánonelméleti kérdéseit (Szubjektív átmenet – Kanonizációs problémák a nyolcvanas évek „lyukas” filmtörténetében).
Az egyes korszakok felé forduló írások után néhány problémaközpontú elemzés zárja az összeállítást. Szíjártó Imre, a lapszám vendégszerkesztője a közoktatás aspektusából vizsgálja a filmkánonok alakulását, tendenciáit (Nézni kötelező – A filmkánonok és az iskola), Stőhr Lóránt az angolszász szakirodalom tükrében elemzi a magyar film nemzetközi reprezentációját (Az Óperenciás-tengeren is túl – A magyar filmkánon az angolszász filmkönyvek tükrében), míg Muszatics Péter ugyanezt fesztiválszerepléseink terén értékeli ki (Kánon és kirakat – Magyar filmek nemzetközi fesztiválokon).
