Már tart a 42. Magyar Filmszemle, ahol nemcsak az elmúlt év magyar filmjeinek válogatását lehet megtekinteni, hanem régebbi és újabb Metropolisokat is be lehet gyűjteni.
Az Urániában (1088 Bp., Rákóczi út 21.) szombaton 14 órától, vasárnap pedig reggel 10-től tartanak árusítást. Az összes, még kapható lapszám és a legújabb összeállítás is 100 Ft-os kedvezménnyel vásárolható meg, ezek listája ITT megtalálható.
Továbbá örömmel értesítünk, hogy megjelent a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat 2010/4. száma Magyar film az 1980-as években címmel!
A 80-as évek magyar filmművészete nem rendezhető egyetlen domináns fejlődési ívbe, ehelyett párhuzamos vonulatok, folytatás nélküli kísérletek, a hetvenes évekből átnyúló vagy a kilencvenes évekre kiteljesedő tendenciák laza konglomerátumát találjuk. A Metropolis jelen összeállítása nyilvánvalóan nem fedheti le az évtized teljes vertikumát. Különlegessége viszont, hogy szerzőinek zöme a nyolcvanas években született, vagyis az egyes tanulmányok a vizsgált filmeket nem az egykorú befogadás, hanem az utólagos megértés és összefüggés-teremtés igényének szemszögéből elemzik.
A tartalomból:
„A magyar film és a magyar filmszakma lokális és globális helyzete, kulturális jelentése, illetve jelentősége alapvetően átalakult a rendszerváltást követően. A magyar film az 1990-es években, majd az ezredforduló után az egyéb kulturális iparágak, művészeti területek számára finanszírozási és intézményszerkezeti szempontból gyakran példaként szolgált. A hazai filmszakma intézményrendszere és szabályozása azonban most újra gyökeres átalakulás elé néz.” (Varga Balázs: A magyar filmszakma és a rendszerváltás – Intézménytörténeti vázlat)
„Írásomban öt film elemzésére vállalkozom, melyek a következők: Eszkimó asszony fázik, Kutya éji dala, A pronuma bolyok története, Jégkrémbalett és Ex-kódex. Bár szűk csoportról van szó, ez a néhány alkotás mégis külön elnevezést kapott a nyolcvanas években. Felmerül azonban a kérdés, hogy irányzatnak tekinthető-e a művek összessége, vagy csupán jellegzetes tendenciák indikátorának.” (Meleg Gábor: Egy pszeudo-irányzat – Közelítések az új érzékenység filmjeihez)
„A fekete széria filmjei kiábrándult, kétségbeesett, komor, színtelen képet festenek a világunkról; a rendszerváltás által generált létbizonytalanságot egyetemes tartalmakká fordítják át. Képi világuk rendkívül anyagszerű, földközeli, másfelől absztrakt is. Átlépnek a metafizikai dimenziót nyerő típusalkotás felé.” (Bakos Gábor: A színhiány filmjei – A fekete széria forma- és stíluselemzése)
„A magyar film rendszerváltó évei hosszabbra nyúltak a politikai, alkotmányos, gazdasági átalakulás éveinél. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a film – bár ezer szállal kötődik politikához és gazdasághoz egyaránt – elsősorban a társadalom és a kultúra állapotát tükrözi. A kilencvenes évek elején elkezdődött folyamatok véleményem szerint – legalábbis a film terén – még nem értek be teljesen.” (Nagy Réka Sára: Körkörös romok – A magyar film és a rendszerváltás)
