A kisköltségvetésű kultuszfilmek pápája egy hónapja ünnepelte a 98. születésnapját.
Az amerikai rendező-producer Roger William Corman néven látta meg a napvilágot 1926-ban, hatása az amerikai (és nemzetközi) filmművészetre felbecsülhetetlen: ő indította el Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Ron Howard, Peter Bogdanovich, de még a James Cameron rendezői karrierjét is, sőt, Peter Fonda, Dennis Hopper, Jack Nicholson és Bruce Dern életműve sem létezne Corman mentorálása és produceri munkája nélkül.
Nemcsak az amerikai filmművészet felé volt nyitott: ő forgalmazta az Újvilágban Fellini, Bergman, Truffaut és Kuroszava filmjeit, többek között neki köszönhetően ismerkedett meg a leendő amerikai filmes reneszánsz (Új-Hollywood) rendezőgárdája az európai avantgárddal és modernizmussal. Előszeretettel beugrott egykori mentoráltjai nagy költségvetésű filmjeibe színészként, emiatt cameózik a Keresztapa 2-ben és A bárányok hallgatnak-ban is.
Nemcsak producerként, mentorként és filmforgalmazóként tett le maradandót az asztalra, hanem rendezőként is: ő adaptálta a nagyvászonra Edgar Allan Poe írásait, amelyek közül minimum A vörös halál álarcát (The Masque of Red Death) muszáj felírnunk a kötelező filmek listájára. A film 1964-ben készült, Corman ugyanabban az évben kapott egy retrospektív sorozatot a párizsi Cinémathèque Française-ben, ezzel azóta is ő a legfiatalabb alkotó, akit ez a fajta megtiszteltetés ért. Oscart nyilván soha nem kapott – a stúdiórendszeren kívül, főleg exploitationben és afferens zsánerekben alkotóknak nem jár –, de végül 2009-ben egy életműdíjat kapott az amerikai filmakadémiától.
Több stúdió létrehozásában vagy működtetésében is kulcsszerepet játszott, ezek közül talán a legfontosabb az American International Pictures, amelynek történetéről írt tanulmányunk ide kattintva olvasható:
Ne untassuk a közönséget! – Az American International Pictures stúdió története I.
Az akció, az erőszak és az erotika ábrázolásának hatásmechanizmusára épülő Arkoff-formula1, illetve a fiatalok nézői magatartásának elemzését célzó Pán Péter-szindróma2 elméletének alkalmazása – mely mára elcsépelt alaptörvénynek számít a szórakoztató filmeket gyártó stúdiók körében – az 50-es évek Amerikájában kiugrási lehetőséget biztosított a kor legkülöncebb minimoguljának, az American International Pictures-nek.
A botrányra éhes sajtóban korlátlan ingyenreklám-lehetőséget látott, a 60-as évek ellenkultúrjában pedig végtelen inspirációforrást olyan filmekhez, mint A vad angyalok (The Wild Angels) vagy Az utazás (The Trip). Amikor nem a körülötte lévő világról regélt, akkor a legelképesztőbb sci-fi- és horrorforgatókönyveket vitte a gyöngyvászonra: Az idő előtti elhantolás (Premature Burial), a Man with the X-Ray Eyes (Röngtenszemű ember) és A rákszörnyek támadása (Attack of the Crab Monsters) a mai napig az exploitation-pantheon meghatározó darabjai. A B-filmek különösen termékeny királya (56 film rendezőként, producerként szinte 500 darab) 98 éves korában hunyt el Santa Monicában található otthonában.
