Az utolsó mozielőadás (The Last Picture Show) és a Papírhold (Paper Moon) legendás rendezője, Új-Hollywood ikonikus figurája 82 éves volt.
Peter Bogdanovich New Yorkban született, ahova édesanyja pocakjában érkezett: 1939-ben a vagyonos, osztrák zsidó családból származó Herma és a szerb ortodox festő-zongorista, Borislav Bogdanovich a nácik elől menekült az Egyesült Államokba.
Peter Bogdanovich karrierje színészként kezdődött az 1950-es években, Stella Adlertől tanult színészmesterséget. Megszállott mozizó volt: előfordult, hogy 400 filmet nézett meg egy év alatt. Nagy hatással voltak rá a francia új hullám Cahiers du Cinéma köré csoportosuló kritikusai, főképp a kritikusból lett rendező, François Truffaut. Maga is az Esquire Magazin kritikusaként kezdett először filmmel foglalkozni, majd a francia új hullámot elindító Truffaut-hoz, Godard-hoz, Chabrolhoz és Rohmerhez hasonlóan maga is megpróbálkozott a filmrendezéssel. Targets című 1968-as, első filmjét pozitív kritikai visszhang fogadta, majd a nem annyira pozitív visszhangú Voyage to the Planet of Prehistoric Women következett 1968-ban.
1971-ben, 32 évesen mutatta be Az utolsó mozielőadást, amely két Oscar-díjat nyert (legjobb főszereplő színész és színésznő), és hat másik kategóriában jelölést kapott. 1972-ben újabb sikert aratott a Mi van, doki? (What's Up, Doc?) című romantikus vígjátékkal, majd a Papírhold következett 1973-ban: a vígjáték két főszerepét apa és lánya, Ryan és Tatum O'Neil alakította, utóbbi Oscar-díjat nyert a szereppel.
A 70-es évek mozis sikersorozata a 80-as években nem folytatódott, Bogdanovich pedig visszatért az íráshoz és a színészkedéshez. Személyes hírnevét is megtépázta (második) házasságkötése (majd válása) a 19 éves Luise Strattennel, aki 29 évvel fiatalabb volt nála.
