„A filmakadémia mély sajnálattal közli a 2023-ban életmű-Goyával kitüntetett Carlos Saura halálhírét. A spanyol mozi történetének egyik megalapozója volt, ma otthonában, 91 éves korában, szerettei körében érte a halál” – áll a spanyol filmakadémia közleményében.
Carlos Saura Atarés az aragóniai Huescában született 1932-ben. Hamar közel került a zenéhez és a képzőművészetekhez: édesanyja, Fermina Atarés Torrente, koncertzongorista volt, testvére, Antonio Saura híres absztrakt expresszionista festő. Fiatalkora meghatározó élménye a spanyol polgárháború, mivel apja a belügyminisztériumnál dolgozott, a család Barcelonába, majd Madridba költözött.
Az addig fényképezéssel foglalkozó Saura otthagyta a mérnöki egyetemet, inkább filmművészetet és újságírást tanult a madridi Filmművészeti Főiskolán, ahol diplomaszerzés után tanított is 1963-ig, amíg a Franco-diktatúra el nem távolította állásából.
Saura 1955-ben kezdte rendezői pályafutását dokumentumfilmek készítésével. Nemzetközi ismertségre 1960-ban tett szert, amikor a Cannes-i Filmfesztiválon bemutatták A csavargók (Los Golfos) című első nagyjátékfilmjét. A politikai helyzet miatt a neorealista formák helyett egy szimbolikusabb nyelvre tért át. 1966-ban A vadászattal (La Caza), majd 1968-ban Hűtött mentalikőrrel (Peppermint Frappé) kétszer is elnyerte az Ezüst Medvét a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Az Arany Medvét 1981-ben sikerült megszereznie Gyerünk, gyerünk (Deprisa, Deprisa) filmjével.
Az 1970-es években Saura volt a legismertebb filmrendező Spanyolországban. Elnyerte a zsűri különdíját az Angélica, az unokatestvér (La Prima Angélica, 1973) és a Nevelj hollót! (Cría Cuervos, 1975) című filmekkel Cannes-ban, és Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában 1979-ben a A mama százéves (Mama Cumple Cien Años) című filmért.
Franco halálát követően táncfilmeket kezdett készíteni, az 1980-as években Saura a Flamenco-trilógiájában – Vérnász (Bodas de Sangre, 1981), Carmen (1983) és Bűvös szerelem (El Amor Brujo, 1986)– a drámai tartalmat és a flamenco táncformákat ötvözte, többször dolgozott Cristina Hoyos táncossal. Későbbi filmjei közül a Flamencót (1995) és a Tangót (1998) Oscar-díjra is jelöltek.
Karrierje végén Saura visszatért a dokumentumfilmekhez. Mesterének Luis Buñuelt tartotta. Bár háromszor volt házas, filmjeiben gyakran feltűnik egykori élettársa, Geraldine Chaplin.
