Előkerült Kertész Mihály kolozsvári némafilmje, A tolonc. A később Michael Curtizként Hollywoodban híressé vált rendező 1919-ig több, mint negyven némafilmet rendezett Magyarországon, ám eddig mindössze két filmje maradt fenn: a néhány hónapja Hollandiában megtalált 1917-es Az utolsó hajnal játékfilm, illetve az 1919-es Jön az öcsém című rövid propagandafilm.
A tolonc egyike azon három játékfilmnek, amit Kertész Mihály 1914-ben Kolozsváron, Janovics Jenő stúdiójában rendezett. A megtalált kópiát Amerikában vetítették, az képközi feliratok angol nyelvűek, és a szereplők nevét is angolosították. A kópia virazsírozott – utólag snittenként színes fürdőbe mártották –, a tekercseken körülbelül 5–6 színárnyalat különböztethető meg. A film meglehetősen jó állapotban került elő, csak a szalag zsugorodott, ami azonban ilyen esetekben természetesnek mondható. A Magyar Nemzeti Filmarchívum a tervek szerint már idén elindítaná a film restaurálását.
Az előkerült film több szempontból is igen értékes darabja lesz a fennmaradt magyar némafilmek csekély számú gyűjteményének. A Kolozsváron készített közel hetven némafilm közül ez a negyedik, amelyből nem csak pár perces részletek maradtak fenn. Ez az egyetlen olyan mozgókép, amely megörökíti Jászai Marit, illetve az egyetlen fennmaradt magyar némafilm, amelyen a később Victor Varconi néven Hollywoodban híressé vált Várkonyi Mihályt láthatjuk játszani. A tolonc a második legrégibb előkerült magyar néma játékfilm az 1912-ben rendezett Keserű szerelem után.
Tóth Ede 1876-os népszínművének megfilmesítésére 1914 nyarán került sor. Kertész több helyszínen forgatott, így Kolozsváron, Torockón, a Tordai-hasadéknál és az Aranyos partján is készültek felvételek. A film bemutatójára Bécsben 1915. februárjában, Kolozsváron, a Színkör-mozgóban 1915. március 20-án került sor. A kolozsvári Újság kritikája szerint A tolonc volt „a legelső jó magyar film”.
Kertész Mihály: A tolonc (A képekért köszönet az Erdélyi Múzeum Egyesületnek)
.jpg)
