Fotográfia
Történet
Két fiatalember, az egyik fényképész, a másik retusőr, vándorfotósként a vidéket járja. Céljuk, hogy mesterségüket őszinte hivatásnak tekintve, a felismerhetetlenségig agyonretusált képek helyett az ember igazi arcát, beszédes mozdulatait, árulkodó tekintetét örökítsék meg, tehát szembesítsenek a valósággal. Útjukon különféle emberekkel kerülnek kapcsolatba, akik inkább a valóság hazug képmását, „szebb” önmagukat akarták látni. Eközben különös emberi sorsok is feltárulkoztak, indulatok uralta mélységekkel, tragédiákkal. Ezek közül legmegrázóbb a Nyerges házaspár története.
A film bekerült a Magyar Művészeti Akadémia minden idők legértékesebb magyar játékfilmjeit listázó, 53 magyar film nevű válogatásába.
Ezt írtuk a filmről:
Gyújtópontőr – A 90 éve született Zolnay Pál portréja
A gyújtópont az a „hely” a kamerában, ahol a gyűjtőlencse által megtört, homorú tükrön visszaverődő fény egyesül. Zolnay Pál filmjeiben elvontan soha nem ezt a pontot, hanem a visszaverődést, a fény útját figyelte. Számára a film folyamat volt, egy állandóan születő mozgóképvers.
Reflexió vs. fikció – Zolnay Pál: Fotográfia (1973)
Nem igazán szükséges felvázolni a filmtörténeti környezetet ahhoz, hogy a Fotográfiát mint mesterművet a helyén tudjuk kezelni, hiszen 45 év után sem veszített erejéből, sőt, olyan üzenetet fogalmaz meg, ami ma talán még jobban releváns, mint a 70-es években.